Interjú Kele Attilával a Vidra Vízitúrától

rég óta érik már ez a “beszélgetés” Attilával, mert azt gondolom, hogy az Ő vízitúrás, kajak-kenus tevékenysége, profizmusa akkora nyomot hagy a víziturizmusban, ami még azokra is hatással van, akik nem is ismerik Őt és a munkásságát. Most pedig megismerik! (a szerk.)

Adatlap:

Név: Kele Attila
Kor: 35 év
Család: feleség Detti; 2 fiú Barni 8 éves, Soma 6 éves
Vizsgák:
– IRF (International Rafting Federation – Nemzetközi Rafting Szövetség): túravezető (Guide és Trip Leader)
– Rescue 3 International: WRT – Whitewater Rescue Technician (vadvízi mentéstechnika)
– Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata: vízimentő
– Magyar Természetbarát Szövetség: vízitúra vezető

Detti, Ati, Barni és Soma

Interjú a lapozás után… 

Elképesztő lelkesedéssel és profizmussal végzed a “dolgod” a vízi élet területén. Van-e bármilyen családi kötődés, ösztönzés, vagy magadtól jött a víz szeretete?

Különösebb vízi kötődés nincs családi vonalon.

az első kajak

Maximum a strandon a felfújható hajók. Gyerekkoromban is éreztem, hogy nekem ilyennel kell foglalkoznom, de mivel szüleim nem igazán mozogtak ilyen közegben, lehetőségem mélyebb elmélyülésre csak akkor nyílt, amikor már magam dönthetem a dolgaimról.

Hol eveztél életedben először? És persze mivel?

Az első kenunk felfújható volt, talán másfél éves lehettem. Gondolom majdnem mindenkinek volt ilyesmi.

 

Jelen pillanatban Rigyácon élsz. Téged sokan a Rába (egyik )”mesterének” tartanak, de Rigyáchoz a Mura jóval közelebb van. Hogyan jött Neked a Rába folyó? (és mi a helyzet a Murával?)

A Rábán kezdtem el túravezetőként dolgozni először másnak, majd elkezdtem saját túrákat szervezni. A Murán az engedélyeztetés és adminisztráció miatt körülményes a szervezés, de azért oda is szervezünk túrákat.

 

Mostanában sokat vagy vadvízen és nagyon jelentős a hazai vadvízi munkásságod. Az “izgalom hiánya” vagy a vadvíz közelsége (Rigyác a Szlovén határ közeli település) késztetett arra, hogy “átnyergelj”?

Egyik jó barátom, Endrú, a kajakshop.hu tulajdonosa hívott el vadvízi kajakozni. Az első nap a Pitcbach nevű patakon (WW IV-V) eveztünk, majd Ötztaler és Venter (WW IV-WW VI) következett. Kicsit erős volt kezdésnek, de túléltem. 🙂 Első látásra szerelem. Azóta a vadvízi kajak a szenvedélyem.

"munka" közben

Nehéz volt a hazai folyók után vadvízen evezni? Technikai dolgok mellett arra gondolnék, hogy mennyire fogadják be az “idegent” egy külföldi viszonylag zárt világba?

A vadvízi kajakozás alapjait nagyon jól meg lehet tanulni síkvízen is. Amikor először komoly vadvízre kerültem, akkor már ki tudtam állni limányokba, tudtam eszkimózni, de természetesen sok-sok technikai hiányosságom volt. Nagyon erős alapjaim voltak, emiatt nekem különösebben nem volt nehéz a síkvíz után vadvízen kajakozni.

 

A családod is veled tart általában, sőt a párod vízen kísér is nem csak szárazföldön. Milyen érzés sokszor veszélyes helyzetekben megélni azt, hogy a feleséged is melletted evez? (vagy esetleg úszik? 🙂 )

Detti vadvízi kajakkal WW III-ig érzi jól magát, trekkel WW IV-ig. A lányok természetükből adódóan azt a vizet szeretik evezni, ahol még nem rezeg a léc. Detti is ilyen. Nagyobbik fiam, Barni már önállóan vadízi kajakozik, persze csak könnyebb szakaszokra viszem. De mivel még csak 8 éves, így méretéből adódóan neki így is minden kétszer akkora. A kisebbik fiam még velünk ül egy hajóban.

A veszéllyel kapcsolatban pedig csak annyit mondanék, hogy a brutál vizeket nem tekintve, a vadvíz semmivel nem veszélyesebb, mint bármilyen más sport. Természetesen akkor, ha okosan és felkészülten végezzük. Az extrém elnevezés is igazán csak azért jogos, mivel az általánostól eltérően, nem olyan sokan művelik, mint például a focit.

Ati és a "legénység"

 

Az ország egyik legnagyobb kajak-kenu forgalmazó vállalkozását vezeted. A vadvízi tapasztalatok után vágtál ebbe bele, vagy már akkor észrevetted ezt a hazánkban uralkodó “űrt”, amikor elsősorban síkvizi túrákat szerveztél?

Az egyik dolog hozta a másikat. Kezdetben annak a magyar gyártónak az üvegszál-műgyanta anyagú hajóit forgalmaztuk, ahol mi is először vásároltunk, majd pár év alatt teljesen átálltunk a PE kajakok, kenuk árusítására. 10-12 kitűnő gyártó hajói vannak nálunk, ez közel 100 különböző hajót jelent. A bolt Nagykanizsán van, nyáron vízitúra boltként működik, téli hónapokban snowboard boltként. Meg persze egész évben készítjük a pólókat, azon a területen is sikerült elérnünk, hogy ismerjék és szeressék a pólóinkat. Röviden a történet.

Elég nehéz kajak-kenu forgalmazóként talpon maradni Magyarországon, a multikkal nekünk is nehéz versenyezni. A kifejezetten kajak-kenu forgalmazók itthon kivétel nélkül mind kajakosok, kenusok. Szakértelmük van, tudnak segíteni, tanácsot adni, nem árulnak gagyit. Sokunknál van lehetőség próbára is. A nagy sportáruházak kicsi választékkel, de lenyomott árakkal dolgoznak, és lehetőségük van reklámmal megtorpedózni a vásárlókat. A Vidra nem támogatásokkal, pályázatokkal, mások hátán mászik felfelé, nekünk is mindenért keményen meg kell küzdenünk minden nap.

 

Híres vagy arról, hogy sokat teszel a vízitúra szakmai fejlődéséért. Számtalan tanfolyamot tartassz, mindezek mellett a weboldalaid hemzsegnek fontos információktól, folyóleírásoktól. Támogatnak ebben vízitúrás körökben? Elismernek, vagy furcsa “bogaras” embernek tart inkább a nagyközönség?

Nem én találtam fel a spanyolviaszt. Előttem is rengetegen készítettek vízitúrás szakmai anyagokat síkvizi és vadvízi vonalon is. De mostanában tényleg kevesebb új és friss információ jelenik meg, pedig az Internet a gyors és ingyenes információáramlás miatt egy ragyogó lehetőség lenne erre.

Vannak fizetős képzéseink és vannak workshop jellegű ingyenes tréningek is. Sajnos az érdeklődés a profi túravezetők és hobbievezősök részéről is elég alacsony, még az ingyenes programokra is. Pedig a síkvizi és vadvízi evezés egyaránt olyan, hogy mindig tudunk újat tanulni, a már tanult anyagokat pedig évről-évre újra át kell ismételni, gyakorolni. Különösen fontosnak tartom a mentéstechnika és elsősegélynyújtás készség szintű ismeretét.

Sajnos Magyarországon elég sokan úgy vezetnek túrát, hogy nincs komolyabb tudás mögötte. vadvízen ennél jobb a helyzet szerintem, a magyar vadvízi túravezetők jól felkészült, profi szakemberek.

Támogatni különösebben nem támogat senki ebben, de nem is igénylem. Mindig is a magam útját jártam, a függetlenséghez és szabadsághoz ragaszkodom is.

Ati tanít

A túraszervező cégek jó része nem törekszik az általa felhalmozott információk megosztására, ám előszeretettel használják mások anyagait. Előfordult már, hogy egy általad készített anyag, cikk, folyóismertető feltűnt más weboldalakon?

A kérdés két részből áll. A cégek szerintem nem azért nem osztják meg az általuk ismert túrák részleteit, hogy a hobbi evezősök odamenjenek, hanem azért, hogy más cégek ne szervezzenek oda túrát. Nincs ezzel semmi baj, nem kevés költsége van egy túraszervező cégnél egy újabb útvonal megismerésének, kidolgozásának.

A honlapon lévő anyagokkal találkozom természetesen más oldalakon is, de azért a többség tiszteletben tartja más munkáját, nem jellemző annyira a lopás. De mindenképpen szánalmas amikor egy másik túraszervező cég az én szövegemmel vagy képemmel hirdeti a saját túráit.

 

Te köztudottan kultúrált túrákat szervezel és vezetsz. A részegeskedés és üvöltözés nem része a vízitúráidnak. Ez persze az értékrended miatt van, és ha valaki ebbe nem illik bele, az nem túrázhat veled. Nem néz ki emiatt a többi szervező? Sok az ilyen jellegű konfliktus?

A vízen a túlzott alkoholfogyasztást valóban nem engedem meg a túráimon, de ezt szerintem minden túravezetőnek kezelni kellene. Sajnos nem csak az önálló szervezésű túrákra jellemző a fetrengés. Az összeillő emberek vonzzák és megtalálják egymást, valahogyan úgy alakult, hogy a problémás emberek a mi túráinkat elkerülik. Konfliktus természetesen adódik, az éjjel kettőkor részegen hőbörgő és ordítozó turázó kezelése valóban nehéz, főleg akkor, ha ő egy másikhoz tartozik, esetenként túravezető.

 

Gyermekeidet hogyan “neveled” a víz szeretetére? Szakmai szempontok alapján, vagy hagyod, hogy megérjen bennük a dolog? 

Nálunk a fiúk ebbe beleszülettek, nekik ez nem furcsa. A biztos úszótudás már óvodás korban megvolt, nálunk a kenuzás, kajakozás olyan, mint a kerékpározás.

parton a család

Van-e valamilyen célod a vízitúra /  vízisportok területén, amit még nem értél el? (Mesélnél róla?)

Nincs, evezgetek a barátaimmal és a fiaimmal, közben pedig sok-sok embernek megmutatni a síkvizi és vadvízi evezés szépségét.

Leave a Reply