Veszélyeztetett vizek – Greenpeace cikk

Nemrég kaptam ezt a Greenpeace-től, és hát ha valakikre tartozik, akkor ránk biztosan. Olvassátok, és figyeljetek oda!

greenpeace logo

 

Veszélyeztetett vizek

 

Az űrből nézve földünk egy gyönyörű kék köntösbe burkolózott bolygó, ahol a kontinensek eltörpülnek az őket körülölelő hatalmas óceánok mellett. A víz nyújtott otthont az első élőlényeknek a földön, és a földi életformák 80%-át ma is az óceánok hullámai takarják, állandó pulzálásukkal tartva fenn a természetes erők körforgását.

A tengerek létfontosságú energiát és táplálékot biztosítanak számunkra, és az óriási víztömeg folyamatos körforgásának köszönhetjük oxigénkészleteink felét, miközben az óceánok egyúttal az időjárás és a természetes energia áramlását is irányítják. Ez az, ami bolygónkat lakhatóvá teszi.

Óceánok nélkül nem lenne élet a földön.

Mégis, az ember az egyetlen lény, aki befolyásolni képes ezt a hatalmas, lüktető erőt, ami minden élet forrása. Apró félistenek, élet-halál urai vagyunk, akik talán nem is látják, nem is értik pusztító erejük következményeit. Hatásunk vizeinkre éppolyan döntő, mint amennyire, most még, láthatatlan. Meg kell védenünk óceánjainkat – az embertől. Hiszen nélkülük mi sem létezhetünk tovább.

 

Túlhalászás

Évszázadokig a tengereket olyan kimeríthetetlen forrásnak tekintettük, amelyből az ember annyit vehet el, amennyit csak kíván. Mára azonban szembe kell néznünk a ténnyel, hogy tengeri készleteink nem korlátlanok – egyre többen és többen harcolnak egyre kevesebb halért. Az eredmény: számos tengeri faj a kihalás szélre került. Ha nem vetünk véget ennek a folyamatnak, vizeink kiürülnek.

Ipari hajók, úszó üzemek pásztázzák a tengereket, és amint zsákmányra bukkannak, hajszálpontosan bemérik és kifogják a halrajokat. Ezek a hajóflották felborították az óceánok ökológiai egyensúlyát.

 

Pusztító halászat

A tengeri kígyóként tekergő végtelen hálókban fennakadó élőlények egy negyede „hulladék”, vagyis nem a kifogni kívánt állatfajhoz tartozik. Ezek sorsa szintén a pusztulás. Az ipari méretű halászat ártatlan áldozatait az angolban a „by-catch”, magyarul a „mellékfogás” kifejezéssel illetik. Kevésbé ártatlanul bálnáknak, delfineknek, fókáknak, albatroszoknak és teknősöknek hívják őket.

Az úszó gyártelepként halászó hajók pazarlása mértéktelen. Hatalmas hálóikkal válogatás nélkül fogják ki a tenger mélyén élő halakat. A feleslegesnek bizonyult zsákmányt sok esetben félholtan vagy holtan dobják vissza a tengerekbe. Számos garnélarákot kereső halászhajó esetében a kifogott mennyiség 90%-a mellékfogás. A gyilkos hajók tengeri madarakat, teknősöket, delfineket pusztítanak el, sokszor óriási mennyiségben.

A vonóhálós halászat a legpusztítóbb módszer, mivel alkalmazásával felszántják a tenger fenekét, minden ott élő élőlényt letarolva. Ez az időközben betiltott halászati módszer rengeteg mellékfogással jár. Egy húzással a tengeraljzat élővilágának 20%-át tudják megsemmisíteni.

 

Szennyezések

Évtizedek óta az ipar veszélyeshulladék-tárolóként használja óceánjainkat. Vegyszereket, nehézfémeket, növényvédő szereket és más szennyező anyagokat zúdítanak meggondolatlanul az óceánok mélyére, közvetlenül veszélyeztetve annak élővilágát, az érzékeny tengeri ökoszisztémát.

Azonban nemcsak illegálisan a tengerbe öntött szemétről van szó. A szárazföldi eredetű szennyező források 44%-ban, az atmoszféra szennyezése pedig 33%-ban járulnak hozzá a tengerbe kerülő káros anyagok mennyiségéhez. Ehhez képest a tengeri közlekedésből származó veszélyes anyagok az összes szennyezésnek csupán 12%-át adják.

A mérgező anyagok tönkreteszik a tengeri állatok immunrendszerét, gyengítik a betegségekkel szembeni ellenálló-képességüket. A vegyszerek lehetnek a legveszélyesebbek, hiszen azok a halak és tengeri emlősök hormonháztartását borítják fel. Ezzel még nagyon alacsony koncentráció mellett is zavart okozhatnak a szaporodásban.

 

Klímaváltozás

A klímaváltozás fenyegető hatásaival is szembe kell néznie a tenger élővilágának. Az óceánok lakói már eddig is megtapasztalhatták a globális felmelegedés befolyását a tengerszint emelkedése, a vizek felmelegedése és az áramlatok útjának megváltozása révén. Ahogy melegszik az óceán, úgy kell az egyes egyedeknek új élőhely után kutatniuk, ahol nehezen tudnak csak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A változásokat a halak negyedének lakóhelyéül szolgáló korallzátonyok is megsínylik. Ha nem állítjuk meg a klímaváltozást, a folyamat felgyorsul, és a pusztulás visszafordíthatatlanná válik.

Még a viszonylag mérsékelt tengerszint-növekedés is nagy pusztítást fog okozni. Tengerparti áradások, viharok, az azt követő talajerózió, édesvízkészletek sóval való szennyeződése, mezőgazdasági területek és mocsarak elárasztása, mind egy kismértékű tengerszint emelkedés következményei. A szigeteken és tengerparton élők milliói számára ez az édesvízkészletek kiapadását, korallzátonyok kipusztulását, és ezzel egyben az élőhelyek elvesztését jelentheti.

 

Bálnavadászat

A bálnák fokozottan veszélyeztetettek, hiszen nagyon lassan szaporodnak, csak két-három évente adnak életet borjaiknak, 12-15 hónapos terhesség után. A cetek élettartama, fajtától függően, nagyjából megegyezik az emberi élet hosszával, azaz 80 éves korig is élhetnek. Kommunikációjuk fejlettségét mutatja, hogy csakúgy, mint az ember, képesek nemcsak egymással, de egymásról is kommunikálni, információt továbbítani. Tudományos kísérletek bizonyítják, hogy felismerik önmaguk tükörképét, és hogy fájdalmukban képesek sírni. Memóriájuk fejlettségét igazolja, hogy évtizedekig elválasztott családtagjaikat képesek felismerni hang alapján. 

A bálnákra leselkedő legnagyobb veszély, a bálnavadászat mellett számos más tényező is akad, amik fokozottan fenyegetik a világ legnagyobb emlősét. Az ózonlyuk növekedése a planktonok fotoszintézisére gyakorolt hatása révén csökkenti azok számát, és ezáltal a bálnák rendelkezésére álló táplálékmennyiséget. Az általános légköri felmelegedés a szélviszonyok és a víz hőmérsékletének, illetve sótartalmának megváltozása révén erőteljesen befolyásolja a tengeri áramlatokat, a víz rétegződését és a jégképződést. Mindez, különösen a sarki területek jegének fokozott olvadása nagymértékben megváltoztatja a cetek fő táplálkozási és szaporodási helyeinek környezeti feltételeit. 

 

Dóci Gabriella

Greenpeace

Leave a Reply