Interjú Mihály Tiborral

Mintha szépen lassan elkezdett volna kiszorulni a vízitúrázásból az evezés, az evezős hajókkal való túrázás. Igaz, hogy technikailag nehezebben kezelhető hajók, sok vízterületen nem férnek el (vagy a kikötésük ütközik akadályokba), de ennek ellenére a víziturizmus úttörői közül sokan túráztak ilyen hajókkal. Azért, hogy ne feledkezzünk meg róluk, íme egy kis interjú az egyik úttörővel, Mihály Tiborral a Külker Evezős Klub elnökével.

Interjú a hajtás után…

 

Az óbudai Külker Evezős Klub elnöke 63 éves, nős, két felnőtt gyermeke van. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomájával 1973-ban kezdte szakmai pályáját a Híradástechnikai Kutatóintézetnél, későbbi nevén Mikroelektronikai Vállalatnál. Ott dolgozott 1988-ig. A Stromag-EVIG Kft műszaki igazgatója volt 1988 és 1992 között, azóta pedig a Meltron Kft ügyvezető igazgatója. 14 éves korában, 1963-ban a Budapesti Honvédban kezdte az evezést, majd némi kihagyás után, 1970-ben már a Külkerben folytatta. A Külker Evezős Klubban, illetve elődjénél a Külker SC evezős szakosztályában 1973 óta vezető tisztségeket tölt be. Kezdetben szakosztályvezető helyettes majd szakosztályvezető, később a Külker SC elnökségi tagja. A Külker Evezős Klub megalakulása, 1992 óta ő a klub elnöke.

 

Viziturisztikai szervezet rövid bemutatása:

A Külker Evezős Klub önfenntartó társadalmi egyesület. Éppen 100 éve, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet sportegyesülete vízitelepet létesített klubunk mai, római parti területén. A szocializmus éveiben a Külkereskedelmi Minisztérium üzemeltette a telepet, ahol 1950-ben alakult meg a Külker SC evezős szakosztálya. Ez Külker Evezős Klub néven 1992-ben kivált, átalakult önálló sportklubbá. 1996-ban a telep is klub saját tulajdonába került, önfenntartó módon működteti a római part evezős telepet. A szervezet működését a tagok társadalmi munkájával biztosítják, költségeit a tagdíjakból és pályázati támogatásokból fedezi.

A Külker SC Evezős szakosztálya, majd a Külker Evezős Klub is egészen a 90-es évek elejéig hagyományosan túraevezős klubként működött. Profilunk az utóbbi 10 évben átalakult. Célunk ma a minden korosztályt – 10 évestől 75 évesig – képviselő tagok sportolási lehetőségeinek biztosításán túlmenően, a klubban folyó vizisport élet folyamatosságának biztosítása. Ehhez elengedhetetlen a versenyzők kinevelése is, az utánpótlás, a fiatalok, főként a kerületi iskolák tanulóiból toborzott diákok biztonságos és eredményes evezésre oktatása, a vízbiztonság fejlesztése, a vízi életmódhoz, a természethez szoktatása. Vannak tehát versenyzőink fiatalok, felnőttek és veteránok egyaránt, de továbbra is szép számmal vannak „csak” túrázó tagjaink. Taglétszámunk 100 körül mozog, és mindig van kb. 50 fő aki még nem tag, csak evezni tanul nálunk. Továbbra is fontosnak tartjuk tehát a versenyzés mellett a vízitúrázást is.

A tagság összetétele és a klubban végzett tevékenysége színes. Van aki naponta jár le evezni, van aki hetente, és olyan is, aki évente kétszer. A klub mégis leginkább a heti rendszerességgel járó emberek közössége. Ebben különbözünk azoktól a túraszervezetektől, akik évi 1-2 túrát szerveznek, és különbözünk a versenykluboktól is, akik azt várják el, hogy a tagok napi rendszerességgel evezzenek.

Mi azt célozzuk, hogy aki hozzánk tartozik, lehetőleg heti rendszerességgel evezzen, hogy a heti rendszeres mozgás életforma legyen.

 

A Klub telepe az elmúlt 10 évben hatalmas fejlődésen ment át. A tagok egészséges életformájához egyre színvonalasabb körülményeket tudunk biztosítani. Ma már a sikeres pályázatok és sok-sok saját munka eredményeként a 3600 nm-es telepen jól felszerelt új műhely, konditerem, öltözők, turisztikai szálláshely (8 szoba

/20 ágy, vizesblokkok, felszerelt konyha) áll rendelkezésre. Eszközállományunk is folyamatosan fejlődik. (kb. 100 hajó, minőségi lapátok, ergométerek)

 

Milyen személyes motívum miatt alakult ki a víz iránti szereteted?

 

10 éves voltam, mikor apám először elvitt evezni. Munkáltatójának, a minisztériumnak volt 10 kielbootja. Gondolta, ezt a lehetőséget kihasználva egészséges életre neveli a családot. Addig ő sem tudott evezni. Ahhoz, hogy egyáltalán megszerezze az ehhez szükséges „vizijártassági igazolványt”, neki is tanulnia kellett. Alig tudott még valamit a dologról, 3-4 leckével járt előttünk, mikor kivitte a családot, anyámat, öcsémet és engem evezni tanítani. Nagy élmény volt. Pár évig jártuk együtt a Dunát a családdal, amikor kicsit komolyabb evezést tanulni beálltam a Honvéd evezős szakosztályába. A katonaság idején kihagyott néhány évet követően aztán az egyetem első évében vitt le a barátom evezni a Külkerbe, és azóta itt ragadtam.

Miért a kajak-kenu helyett az evezés?

 

Harmonikusabb, csaknem minden izomcsoportot megmozgató mozgásforma. Úgy vélem nehezebb, sokkal több készséget fejlesztő, izgalmasabb sport.

 

A gyorsasági sport szeretete mellett mit jelent neked a vizitúra?

 

Gyakorlatilag 70 óta minden évben legalább 10 napot vizitúrán töltöttem. A túrán amellett, hogy szabad vagy, sátrazol, jól érzed magad, amellett a barátaiddal vagy együtt. A családoknál már az 1 éves gyerekek is ott vannak a túrán, két éves kortól visszük a hajóba is őket. Rengeteg élményt ad a túrázás. A heti evezések mellett az mindig egy nagy ünnep, amikor elmegyünk túrázni. Egyetemista korunkban minden hétvégén túráztunk két-három napot. Akkor a klubban a versenysport még nem volt fontos. Túraversenyek voltak a túrázók között, melyek azért ma is megmaradtak. A vizitúra a közösségépítés egyik a legjobb eszköze. A fiatalokat itt lehet leginkább megnyerni az evezésnek.

 

Tapasztaltál-e már nehézséget vízitúra közben azért, mert evezős hajókkal túráztok?

 

Meg kell választani, hogy milyen vízen legyen a túra. Apályos időszakban, vagy árvízkor néha előfordul, hogy meg kell változtatni az előre eltervezett túraútvonalat. És kikötésnél sokkal nehezebb dolgunk van mint a kajakosoknak, kenusoknak. Meg kellene könnyíteni az evezős vízitúrázók életét megfelelő stégek kialakításával a túraútvonalakon.

Például a Tisza tó egy fantasztikus hely, minden egyes részébe el lehet jutni evezős hajóval is, szerveztünk már oda németeknek is evezős túrát nagy sikerrel. Az egyetlen probléma, hogy a Tisza tavon nincs egyetlen evezős hajó kikötésére alkalmas stég sem. Segítene, ha a vízitúra kikötőhelyek minősítve lennének, és a kikötőhelyek minősítésében egyik fontos szempont lenne, hogy alkalmas evezős hajók kikötésére is.

 

Mely vizeinken szoktatok evezni?

 

Evezünk a Duna és Tisza teljes szakaszán, a tavakon, a Balatonon, Velencei tavon, Fertő tavon, a Tisza tavon, a Mosoni Dunán, a Szigetközben, a Csallóközi Kis Dunán, a Bodrogon, a Szamoson, a Körösökön, a Dráván, de még a Nagykunsági Főcsatornán is.

 

Mennyire tapasztalod a hírhedt kajak-kenu és evezős ellentétet a vizeken?

 

Ismerem az ellentét okát, de az főleg csak sportvezetői szinten jelenik meg. Az ellentét alapvető oka, hogy az állami támogatások a kajak-kenu sportág felé mennek, míg az evezésnek mindig kevesebb jut. Aminek több oka is van persze. Alapvető, hogy az evezés bonyolultabb, drágább sport, nehezebb jó eredmény elérni nemzetközi szinten .

Történelmi síkon pedig a következő a helyzet: Régen csak evezős házak voltak Magyarországon. Az 50-60-as években kezdett meghonosodni a kajak-kenu sport. Az evezős házakba beszivárogtak a kajak-kenusok, és eleinte az evezősök és a kajak-kenusok használták ezeket egy közösségben. Aztán, mivel a kajak-kenu könnyebben tanulható, kevésbé eszközigényes, lassan az evezősházak nagy része teljesen átalakult kajak-kenu teleppé. Nekik mindig több pénz jutott a közösből, mert egyre nagyobb eredményeket értek el, és mivel egyre nagyobb eredményeket értek el, nekik mindig több pénz jutott. Ma ott tartunk, hogy egy nagyságrenddel nagyobb a kajak-kenusportra jutó állami pénz mint az evezésre.

Az ellentét azonban egyáltalán nem tapasztalható a sportolók között a vízen, különösen nem a vízi túrázók szintjén. Ott mindenki teszi a dolgát, megbecsülik egymást. Hiszen mindnyájan szeretjük a természetet, ezért választottunk vízi sportot, tehát inkább barátok vagyunk, mint ellenségek. Még közös ellenfelünk is van, a motoros hajók, akik többnyire viszont sajnos nincsenek tekintettel a kisebb sporthajókra, ami veszélyes, zavaró, és a múltban már több baleset előidézője is volt.

 

Hogyan képzelnél el egy olyan versenyt amely minden kézi hajtású vízi jármű számára teljesíthető, megvalósítható-e ez egyáltalán?

 

Vannak ilyen kezdeményezések. Ilyen volt például már a Balaton átevező verseny Balatonkenese és Keszthely között. Lehet ilyet csinálni, csak szervezés kérdése az eredmények korrekt értékelése különböző kategóriákban. Érdemes ilyeneket is csinálni, a vízi életet népszerűsítő szerepe lehet széles körben.

 

Milyen módon lehetne megnyerni szélesebb társadalmi rétegeket a vízi turizmusnak?

 

Az nagyon jó, ha minél többen vízitúráznak, de sajnos az önmagában nem sokat ér az emberek egészséges életmódját tekintve. Ha vízitúra csapatok egy évben egyszer végigvonulnak a Tiszán, az szép és jó, dolog. De ha egy Tisza menti faluban a gyerekek hetente lemennének evezni, az lenne az igazi. Fontos lenne, hogy minél több embernek legyen lételeme a mozgás, a sport, a víz mellett élők számára pedig a nagyon egészséges vízi sport. A mi célunk növelni a heti rendszerességgel vízi sportot művelő emberek számát.

 

Hogy lehet megteremteni a vízi sportolás feltételeit a vizek mellett élők számára? A helyi kezdeményezés alapvető, csak azt lehet kívülről segíteni. Én ha bárhol látok valami kezdeményezést, amihez némi támogatás szükséges, ahogy tudom segítem. A vizek melletti településeken élő emberek életminősége potenciálisan sokkal jobb lehetne, ha a helyi közösség kihasználná a vízi sportolási adottságokat. Fontos lenne gyermekkorban kezdeni, a víz mellett élő gyerekek vízi élményhez juttatásával, a vízhez, vízi sporthoz szoktatásával. A vízi sportot szerető, művelő fiatalok később működtethetnének vízitúra megállóhelyeket , ami munkahelyeket is teremthetne az amúgy gazdaságilag elmaradottabb vidékeken is.

 

Hogy kellene vonzóvá tenni valaki számára a túrázást egy evezős hajóban, mit mondanál neki?

 

Azt gondolom, hogy a vízitúra önmagában is csodálatos környezeti élményt ad. Ehhez még tedd hozzá azt is, hogy az evezős mozgás harmóniája önmagában is élmény.

 

Végezetül még egyszer hangsúlyoznám, hogy fontos és jó dolog a vízitúrázás. De klubunk alapvető szemlélete az, hogy minél több embernek egész évben keretet biztosítsunk a mozgáshoz, plusz ehhez egy nyitott szellemű, befogadó közösséget. A folyamatos edzettség biztosítására nemcsak nyáron van szükség. Ezért a klubban téli edzéseket is tartunk a versenyzőknek és a „csak” örömből evezősöknek ugyanúgy, sőt a téli felkészülést már 10 éve hagyományosan sífutó táborokkal egészítjük ki telente.

 

Vélemény, hozzászólás?

A folytatással elfogadja azt, hogy az oldal a működéséhez használhat cookie-t. több infó...

A honlap böngészésével elfogadja, hogy cookie-kat helyezzünk el az Ön számítógépén abból a célból, hogy elemezni tudjuk, hogyan használja honlapunkat. Hogyha nem egyezik bele, hogy cookie-kat használjunk, amikor Ön ezen az oldalon böngészik, előfordulhat, hogy weboldalunk nem fog teljeskörűen működni.

Bezár