Az út az élet, avagy a “vadkacsás” Pepe kapitány monológja

A szokástól eltérően egy-az-egyben átemeltünk egy nagyon jó cikket Pepéről. Jó olvasást! (forrás: http://mzsgoregdiakok.fw.hu/index.html)

Pereházy Palival nem lehet interjút készíteni, mert felesleges kérdezni. Pereházy Pali tökéletes interjúalany, hiszen maga is öt különböző témájú könyv (útleírás, indián mesekönyv, túrakalauz) szerzőjeként pontosan tudja, miről és hogyan kell beszélni, hogy az érdekelje az embereket. Közreadom tehát kedvcsinálónak azt a másfél órás monológot, amelyet a móriczos öregdiákok juniálisára készülve lejegyeztem.

(A monológ lejegyzését Szarvas Ritának köszönhetjük, véglegesítve 2014. 06. 26-án, amelyet köszönettel és tisztelettel közreadunk a SZMÖRE nevében. – Horváth Vilmos)

DSCN1342
Pepe kapitány napjainkban a Dunán – egy precíz vízi ember

„Nagyon kevés embert szerettem a gimnáziumból: Kun Pétert, Somodi Laci bácsit és a gondnok urat, dr. Uray Sándort. (kis kiegészítés Pepétől: Kun Péter matematika tanár úr, szigorú de igazságos engem nem tanított, de valamiért Ő mint tanár tisztelet engem. Somodi Laci bácsi rajz tanár egy úr, aki lányom Dóra pályáját is egyengette. Dr. Uray Sándor úr a gimnázium gondnokságát vezette, imádtam Ő egy úriember volt.)

Olyan nagyon komor, kommunistásan célirányos, akkoriban úgy mondták, vonalas volt a hangulat az iskolában. Sok nézeteltérésem támadt a tanáraimmal, és másodikban megbuktam matematikából. Eredetileg öt tárgyból álltam rosszul, a matekon kívül minden témazárómat javítottam, mégis öt tantárgyból megbuktam. Kun Péter behívott az irodába, és rá akart beszélni, hogy válasszak más iskolát, de én ragaszkodtam hozzá, hogy itt szeretnék leérettségizni. Akkor elhatároztam, hogy azért is négyes-ötös tanuló leszek, mert gyerekeket akartam tanítani. Olyan tanár lenni, aki jobban segíti, pártolja a gyerekeket, mint egynémely móriczos tanárom. A banketten aztán Kun Péter bácsi megtisztelt azzal, hogy felajánlotta a tegezést, amit nagy tisztelettel el is fogadtam. Az állandó konfliktusaim abból származtak, hogy nem voltam okos, de ki akartam tűnni a többiek közül. Hát mindent kipróbáltam, és voltak is sikereim: diákszínjátszóként remek szerepeket játszottam, az NB II.-ben röplabdáztam és a mai napig gyerekeket tanítok. Ugyan egyetlenegy főiskolára sem vettek fel, de az a rengeteg gyerek, akit bevezettem a vízi túrázás világába, önmagáért beszél. Honig Edit nénitől (Honig Edit történelem tanárnő, nála két jegyet ugrani (javítani) kevés diáknak sikerült.) nagyon sokat tanultam.

Pepe és a puzzle
Pepe és a puzzle

A bátyámat kedvelte, de engem nem, bár két jegyet javítottam nála. Tőle tanultam meg, hogyan készül fel az ember egy-egy órára, foglalkozásra. Edit néni korán kelt és öt órától kezdve már az alapfogalmakat tisztázta magában, tanulta. Így készülök én is, alaposan, minden eshetőségre felkészülten. Nem hibázhatok, mert a szülők rám bízzák a gyereküket, és a víz veszélyes. Az a sok vízi hulla, amennyit én kihúztam már a Dunából, óvatosságra int.
A mai gyerekek teljesen hibrid környezetben élnek. Semmit nem ismernek a természetből, semmit nem tudnak önmagukról. A kettő összefügg. Ha nem tud valaki krumplit pucolni, nem tudja mire képes; ha nem tud önmagáról gondoskodni, nem tudja becsülni sem magát. A vízitúrázást a hadvezér és költő Zrínyi hadtudományi munkái nyomán kell tanítani. Előőrsöt kell szervezni, táborhelyet építeni, árkolni-sáncolni, és az ellátást megszervezni. Kőkemény fegyelemmel. Másként nem megy.
Írom a Vízitúrázók Nagy Könyvét – decemberben jelenik meg – és közben visszagondoltam a kezdetekre. 1968-ban általános iskolásként Viski Éva néni (Vísky Éva néni Szentendre díszpolgára nekem általános iskolai felkészítő tanárom, igazi tanár egyéniség.) kivitt a Magyar László vízitelepre, és ott ragadtam. Másodikos gimnazistaként már képes voltam elvezetni a telepet. Réthey-Prikkel Lajos bácsi (Réthey Prikkel Lajos bácsi a leányfalui Móricz társaság elnöke, a Magyar László Úttörő Vízi Telep parancsnoka.) mindazt, amit vízi cserkészként még magába szívott, átadta nekünk vízi úttörőknek. Azóta mindent megtanultam a Dunáról: a hajózási szabályokat, tudok nagyhajót is vezetni, ismerem az ország élővizeit, vízi túrákat, csoportokat vezetek. Mindig elindulok a Rába-maratonon, és dühöngök, mert a tanítványaim, hála istennek, legyőznek. Nem kenyerem a liberális nevelés, édesapám és nagyapám is horthysta-ludovikás katonatisztként más értékrendet követett.

Pepe az egyéniség
Pepe az egyéniség

Szóval az egyéniségem és útkeresésem nem vágott egybe a Móricz korabeli világával.

Egy közjáték: Pali legkisebb gyermekének, Ádámnak kiesett a tejfoga, és hozta nagy büszkén. A monológ folytatódik.

Sokféle munkahelyem volt már, a fegyverkereskedéstől az ergonomikus konyhatervezésig mindennel foglalkoztam már. De családomon, a gyermekeimen kívül, legbüszkébb a diófa könyves szekrényemre vagyok, telis-teli jobbnál jobb könyvekkel. Nagyon szeretek beszélgetni, amit egykor Perjéssy Barna (Perjéssy Barnabás a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója, tízen akárhány évig dolgoztunk együtt Szentendrén, igaz barátsággal.) elmesélt ebéd közben, másnapra én azt elolvastam. A felnőtt gyerekeimnek is sikerült mindezt átadnom, mindketten nemcsak diplomások, hanem szakmájuk is van. Nagy főhajtással tanulok mindenkitől. A legegyszerűbb és legnagyszerűbb a világtól tanulni, megismerni, látni, ízlelni és kipróbálni a dolgokat. Járom a világot, imádom Kubát, Dél-Amerikát keresztül-kasul bejártam. Az ezekről szóló útleírásaimat sorra megjelentettem.

pepekapitany
Pepe tanít

A legjobb azonban a Dunán, a gyerekeket tanítani, rájuk figyelni. Ennél nincs szebb dolog a világon!”

Leave a Reply