Egyre több magányos „lovas” teljesít extrém vízitúrákat önállóan, szeretett kajakjával, kenujával hazánk különböző vízein. Varga Béla – spori – úgy döntött, hogy több évtizednyi munka után jól megérdemelt pihenésként mindent körbeevez, amit csak „ér”…. Ímehát egy őszinte beszámoló a Szigetköz körbeevezéséről – csak röviden, tömören. Kifejezetten ajánlott irodai munka mellé…:)

Megjegyzések:

 Vízállás Nagybajcs: -409 cm, 3590 m3/s, 11,5 C
 Akadály:1. 2. nap sok eső, 2.3 nap erős szembeszél, magas víz kevés sátorhely
 A táv: kb. 192 km
 Az utóbbi években, megszoktam kerülni a Szigetközt, most persze fordított irányban
csináltam, mert az új Ásványrárói-Bagaméri rendszert jobban szemügyre akartam venni, pár
órával tovább is tartott.
 Utólag, és elvileg mindig jött volna valaki, de már megszoktam, hogy a végére egyedül
maradok, élveztem a jó társaságot 🙂 Ezt is meghírdettem, mint ahogy a Dunavölgyi
Főcsatornát is, ez még hátravan.

Útvonal
Útvonal

2015.05.23 24 Felkészülés.

23-án 13h-24. 02-ig lakodalom

24-én 22km-evezés. A Szentendrei-Dunán majd beköltözés a Dunakiliti Vadvíz Kempingbe.
Itt közös “evezőre” jutottunk a túravezető tanulókkal. Megbeszéltük az őcsényi, decsi, hajdúszoboszlói helyzetet.  Santellel, és Endivel (híres szigetközi túravezetők. a szerk.) elemeztük vízállást a Szigetközben valamint a sör és unicum szintet a bárban. 24h-kor takarodó.

2015.05.25 első nap Mosoni-Dunán lefele

Reggel 7h-ig végeztünk az autó bepakolással, és Santel elvitt a rajkai starthelyre. Itt kiderült, hogy a hajószállító kocsit a tegnapi edzésen hagytam, se baj csak 10-20%-ban lehetett volna használni. Santelre hagytam az autót, de mondta, hogy nem jó neki, kicsi. (Santel nagy. A szerk.)

7:45-kor beálltam a sodorvonalra.

a "ló" felmálházva
a „ló” felmálházva

Igyekeztem tartani a 10 km/h átlagsebességet, ez ment is Halásziig, itt már lelassult a folyó velem együtt. A Lajta áradt, és új lendületet adott. A Kimlei kocsmáig 60 km, visszatornásztam magm a 10 km/h átlagra. Nem csoda, hogy ideje lett „tankolni.”

Mosonmagyaróváron volt mederrendezés, és elbontották a régi átemelőt (a duzzasztóműnél. A szerk.), ami amúgy sem nagyon müködött. Épült egy új csúszda, ugyan olyan mint a malomnál. A rend kedvéért kipróbáltam, de fel-, és alvíz között alig volt néhény cm. különbség, még zsilipen is lehajthattam volna. A kanyarok ugyan olyan nagyok, mint voltak, de az eldugult sziget ágakat kikotorták bármelyikbe be lehet hajtani.

A kimlei pihenőnél találkoztam egy osztrák gyerekcsapattal, akik vezetővel és gumi csónakokkal voltak fölszerelve. Tervszerint Novákpusztára tartottak, gondoltam ihatok még egy sört, úgy is utolérem őket. Feri a Kocsmáros csodálkozott, hogy most lefelé megyek, mert az utóbbi években felfelé szoktam.
Nyugodtan ettem ittam, abban reménykedtem, hogy eláll az eső, de nem jött be, így én mentem. A hídnál max. 2 km után utolértem a „labanc” csapatot. Ott adták fel, már hajtogatták a csónakokat.

Mecsérig tartott a folyó lendülete, de aztán lelassult, így nem maradt idő a dunaszenpáli sörre, pedig, majdhogy a kocsma küszöbéig ért a víz.

Nagyon kevés sátorozóhely volt az áradás miatt. Győr előtt találkoztam egy lefelé csorgó motor
csónakkal, fölajánlottam neki, hogy behúzom, megköszönte és mondta, nincs semmi baj csak a hódokat figyeli. Én bezzeg egyet sem láttam a nagy csapásszám miatt. A biztonság kedvéért megkérdeztem, hogy van-e parti szálloda a városban, ha nem tudnék kikötni a versenypályánál. Igaz még a várost is elhagyhattam volna, de alatta még kis víznél sincsenek jó sátorhelyek. A szálloda jó ötletnek bizonyult, igaz ott sem tudtam kikötni, mert térdig érő iszap volt az újonnan épített parton. Lemosakodtam egy üveg ásványvízzel, de mégis varacskosdisznó kinézettel jelntkeztem be. Aztán átálltam a szomszédos sport klub kikötőjébe.

A "ló" Győrben pihen - kikötve
A „ló” Győrben pihen – kikötve

Vacsorára beesteledett.108 km-t leeveztem, nem kellett elringatni.

2015.05.26 második nap kicsit le aztán föl a Nagydunán.

A szálloda azért is jó volt mert éjjel is esett az eső, még szerencse, hogy nem sülyedt el a csónak.   A víz kimerése után 8 h-kor indultam, az esővel együtt, ami jól rázendített 10 percenként kellett vizet mernem a torkolatig. A Rába áradása viszont meggyorsította a menetet.

Esett rendesen
Esett rendesen

Úgy terveztem, hogy a Véneki záráson átemelek a Nagyduna-ágra, így “csalok” 2 km-t és 1 km erős sodrásban evezést is megspórolok. Az árvíz miatt nem kellett emelni, mert a Duna áttört a sodráson, és nem mertem megevezni, talán mert öregszem, vagy okosodok?. A végén viszont egy oldalsó áthúzással beugrattam a felvízre.

Áttörés
Áttörés

A jobb parti vízterelők fölött eveztem. 3 helyen kellett át húznom 3-at pedig megeveztem. Az esőt erős szembeszél váltotta fel. A szél és az erős sodrás visszavetett egy vízterelő felett, nem erőlködtem tovább átmentem a bal partra és ott már a Felvidéken vezetet egy belső ág vagy 5 km hosszú. Azt tudtam, hogy a felső kijárat zárva, és vár rám egy gyönyörű erdei “csónakos séta”. Nem csoda, hogy még egy szovjet katona is hősi halált halt, itt a medvei-híd alatt.

Emlékmű a Duna partján
Emlékmű a Duna partján

Itt tábori ebédszüntet tartottam. Majd le akartam fényképezni az emlékművet, de nincs meg a
fényképező gép, no vissza eveztem és az erdőben, másodszori nekifutásra megtaláltam. A medvei híd alatti csatornába nem mentem be, inkább szorosan a part mellett lopakodtam fölfelé, gyűjtöttem a gyújtóst a csónakba. Egy tolóhajóra vagy 5 percet vártam a Bagaméri-ág behajózásához, ugyan is jobb partra kellett váltanom, ez hajó meg lassabban jött középpen, mint én a „parton“

Tólóhajó - "csigahajó"
Tólóhajó – „csigahajó”

A zárást új és szép, átfolyás, csónak áthúzó lejtő, hallépcső. Itt jó lett volna taliga, de a saját találmányommal hordón, és fadarabokon gurítottam, húztam- toltam a csónakot.
image-53
Ezt a Bagméri, Ásványi ágrendszert jól átépítették, még az „anyja sem” ismerne rá, rengeteg
zárással, a víz mint a tenger, ki sem igazodtam rajta. Persze éppen ezért kerültem fordítva a Szigetközt, hogy megismerkedjek az helyzettel. Eveztem is vagy 4km-t terven felül (eltévedtem, de megérte) A volt Pókmacskási zárásnál találtam sátorhelyet, ideje is volt, mert errefelé nincs szálloda a közelben még térerő sem.

Térerő nincs, víz van
Térerő nincs, víz van

Az eső elállt, nedves fából nagy tűzet rakttam, hogy önfentartó legyen. Sült szalonna, zacskós
vörösborral lett a vacsora.  Kellet is pótolni az energiát, igaz csak 51 km-t eveztem de volt 5 komoly átpakolásos emelés, és csak egy helyen tudtam volna használni taligát. Mire befejeztem a vacsorát megjött az ügyeletes eső, be a sátorba, még TV-t sem néztem, nagyon jót aludtam.

Éjfél körül mentem ki a „fürdőszobába“ a tűz még égett, dobtam rá fát, a gyoromban is parázslott valami, azt pedig borral oltottam el.

Valóban zacskós...
Valóban zacskós…

2015.05.27 harmadik nap Szigetköz árral, és széllel szemben.

6-kor kelés, úszni ma sem mentem, tüzet raktam a konyhában, és sültkolbászt készítettem.
A vörösbort kólára váltottam, nem a rendőrök miat, csak tudtam, hogy sok sodrásos átemelésem lesz, és az indító pálinka elég a koncentrációhoz.

A telefonfülke felé
A telefonfülke felé

Új ágat választottam Farkaslyuki, Szálfási, Gombócosi zárás felé, olyan, mint a Csökös, csak több vízzel, hasonlít a Rábára. Nagyon vad táj, még térerő sincs, így még a nem rég lezárt munkával sem tudtak zavarni, kb. 2km-t kellet evezni, a legközelebbi „telefonfülkéig“ A Dunaremetei ágrendszerben, már hazai pályára léptem. A Sorjási átemelés megizzasztott, itt eszembe jutott a taliga, biztos csuklott. Különben ezt a bukót is átépítették, van benne erő.

Sorjási bukó
Sorjási bukó
image-72
Az utolsó kép – ebéd Kisbodakon

A Szent Kristóf hídnál tartottam az ebédszünetet: olajos hal vörösborral, innen már szinte csukott szemel is eltalálok, gondoltam. De a nagyon erős szembe és oldal szél az erős sodrással kombinálva megtréfált. A doborgazi zárás is másodszorra sikerült. A Ferdegátnál is egy új átfolyáson tudtam csak fölvergődni, a Görgeteginél meg olyan viharos szél volt, hogy 3-szor fújt be a nádasba, már azon golkodtam, hogy szégyenszemre autós segítséget kell kérnem, de most én győztem.

 Végezetül

Minden estre nagyon jól esett, hogy Béla és Endi segítettek kibakolni. Köszönöm!  Haza érve éreztem, hogy megfáztam az esőben és erős szelekben, még jó hogy nem fürödtem. Mézes forral borrokal kúráltam magam, el is kerültem a torok fájást, és kiszáradást.

Reggelre viszont megfájdult a derekam, ezt sajnos nem tudom gyógyítani a elöbbi modon, csak a pihenés segít. Így fájdalmasan lemondtam a hétvégi vadvizi evezést.

Minden jó ha a vége jó. Itthon egy levél várt a régi cégemtől, gondoltam biztos egy régi gyorshajtásos büntetés futott be. A forralt bor után megbátorodva, fölbontottam, hát nem a rendőrség volt, hanem a tavaji évre fizetnek még jutalmat, no erre ittam még egyet.
Remélem még a jövő heti (június 6.) Szanazug maraton előtt tudok edzeni még egyet.

Képaláírás és szerkesztés: Henrik