Eb a vízen

…házi kiskedvencünk vízitúrás használati útmutatója – elsősorban klasszikus kenus túrázáshoz.

Manapság számtalan féle-fajta háziállatot tart otthon az ember – kiskedvenc kategóriában. Nem sorolnám ide a hátsó kertben tartott csirkéket és egyéb baromfiakat, a sertéseket illetve nagyobb kérődzőket, kuvaszt, kaukázusit, de mindenképpen ebbe a kategóriába tartoznak a kutyák (kutyácskák, fifikék), macskák, hüllők, halak és kisebb – nagyobb rágcsálók. A vízitúrát kedvelő gazdák számára a kiskedvencek túra alatti elhelyezése legtöbbször probléma: a halak kibírják egy darabig, sajnos a macskák, rágcsálók, hüllők otthoni gondozást igényelnek, ám a kutya – megfelelő odafigyeléssel és oktatással – tökéletes vízitúrás társ lehet. Kezdő vízitúrás gazdák számára szól ez a cikk, mire érdemes odafigyelni, mit kell figyelembe venni ahhoz, hogy a túra a kutya és gazdája számára egyaránt élmény legyen és ne szenvedés.

Első és legfontosabb, amivel tisztában kell lennünk: mikor ne?

Ha nem bírunk a kutyánk tökéletes bizalmával, nem hallgat ránk tökéletesen, minden pillanatban és száz százalékosan, akkor semmiképpen ne vigyük magunkkal az ebet. Nehéz ezt beismerni (és felismerni), de a vízen történő kényelmetlen, baleset gyanús helyzetekben (borulás, felakadás, megbillenés stb…) közös, kutyás vízitúránál saját magunk „nyomorúságos” helyzete mellett a kutyánkkal is foglalkoznunk kell. A kutya önálló élőlény, ám a vízi helyzetfelismerő képessége korlátozott, a mi helyzetnek megfelelő parancsszavunk lehet az egyetlen, ami kihúzhatja a csávából. Ha nem hallgat ránk minden esetben, akkor gondolkodjunk el a közös vízi túrázáson! Ez igaz lehet a virgonc, egy helyben sokáig ülni nem tudó ebekre is, ám ilyen esetben a sűrű megállással, nem túl hosszú túrákkal javíthatunk a helyzeten.

Ha a kutya nagy testű. 20-25 kg felett szintén érdemes meggondolni a kutyával történő közös vízitúrázást. Természetesen nem kizáró ok a méret, ha az eb megbízható és „ül – fekszik – nyugszik”, ha az kell, akkor akár egy bernáthegyit beültethetünk a kenuba, ám ebben az esetben természetesen az állatot érdemes akár 2 személynek beszámítani – tehát egy 4 személyes kenuban 2 ember és egy kutya felállás lehet az ideális. Persze ezt jól gondoljuk át!

Ha fél a víztől. Vannak olyan kutyák, akik félnek a víztől. Ez nem ritka, megfelelő szoktatással lehet segíteni a helyzeten, ám ehhez sokszor évek kellenek. Van olyan eset is, amikor nem sikerül a félelmét teljesen legyőzetni a kutyával, ezt nekünk gazdáknak éreznünk kell. Ilyenkor a kutya számára a vízen haladás egy stressz lesz, a kutya folyamatosan a partot fogja keresni, várni, nyüszít, türelmetlen, szemmel láthatóan rossz neki. A vízitúra pedig a jó dolgokról szól, vegyük ezt figyelembe és ne erőltessük rá az ebre a saját akaratunkat!

Egyéb apróbb magatartászavarból adódó problémák odafigyeléssel, gondoskodással áthidalhatóak. Sűrűbb megállás, simogatás, beszélgetés meg tudja a kutyákat nyugtatni, így akár „észrevétlen” is maradhat az állat a hajónkban.

Különleges „cuccokra” nem kell gondolnunk, vannak azonban hasznos kiegészítők, melyeket érdemes beszerezni vagy elkészíteni.
Mentőmellény: Igen, létezik kutyának mentőmellény, és bizony érdemes is ráadni, ha úgy ítéljük meg. Számtalan méret és fajta kapható, könnyen beszerezhető és hasznos lehet sok esetben. Használatára itt nem térnék ki, a boltban minden információ beszerezhető. Amit figyelembe kell venni: ahogy nekünk, embereknek sem kényelmes viselet a mentőmellény, úgy a kutyáknak sem az. Főleg nagy melegben egy idő után zavarhatja a kutyát, így csak akkor legyen rajta, amikor feltétlenül szükséges. Ha megszokja a kutya, hogy beszállás előtt felveszi, kikötés után leveszi, akkor egy idő után nem lesz számára furcsa és szokatlan. Ez az állapot viszonylag hamar előidézhető. (nyilván nem lesz felhőtlenül boldog a narancssárga plusz bundától)

„Ti hogyan oldjátok meg a hűtését?”

Napsütés ellen: érdemes a kisebb testű kutyáknak a kenuülés alatt fehér rongy vagy valamilyen fényvisszaverő anyag segítségével kis nap elleni árnyékos fedezéket készíteni, ahová a kutyánk el tud bújni, ha úgy érzi, hogy melege van. Ha ez nem lehetséges, fehér nedves rongy az eb fejére, hátára hűsítő hatású lehet. Legjobb az, ha kritikus időszakot pihenéssel, árnyékban töltjük a parton.

Eső és vihar: az eső inkább az ember, mint a kutya ellensége, így esőkabát nem szükséges az állatnak természetesen. A vihar már más tészta: köztudott, hogy a kutyák egy része retteg a vihartól, (leginkább a mennydörgéstől) ha vihar közeleg, időben kössünk ki, vonuljunk fedezékbe és gondoskodjunk arról, hogy a kutyánk érezze közelségünket, biztonságban érezze magát.

Edényke, pokróc, stb…: legyen a hajóban a kutya saját tálkája, ha van, kedvenc fekvő alkalmatossága, legyen neki minél otthonosabb és ismertebb a környezete, így a nyugalma is garantáltabb, kiegyensúlyozottabb lesz a túra alatt, ami mindenki számára kielégítő állapot.

Étel, ital: természetesen megfelelő mennyiségű ivóvíz legyen a kutya számára nálunk a túra során, az étellel kapcsolatban azonban már más a helyzet: maximum jutalomfalat, vagy kis rágcsa legyen az ebnek, komoly étkezést ne iktassunk be neki nap közben, vagy közvetlenül a túra indulása előtt. A billegő hajó problémás lehet egy jóllakott kutyánál. Ha a hétköznapokban is csak este kap enni, akkor szerencsénk van, ha nem, akkor itt egy kicsit bizony az ebünk éhezni fog, de megéri a kényelmetlenséget!

A kutya elhelyezése

A kutyát a több személyes hajóban mindenképpen számoljuk egy felnőtt személynek: legyen neki egy saját beülője, ami az ő személyes tere lesz. Ott tud kicsit mocorogni, felállva az ülésre vagy a hajó szélére nézelődni, ha kis testű, akkor elbújni a gazda által épített fedezékébe a napsütés elől. A gazda mindenképpen üljön közvetlenül a kutya közelében és ha lehet, akkor ne a gazda legyen a hajó kormányosa. Ez azért lehet fontos, mert egy necces helyzetben a kutya megijedhet, ilyenkor komoly lélekjelenlét kell ahhoz, hogy a kormányzás mellett a kutyával is tudjunk foglalkozni.
Természetesen NE utazzon több, főleg ne egymásnak idegen kutya egy hajóban. Ez csak nagyon ritka esetben, különlegesen fegyelmezett kutyák esetében elképzelhető.

Póráz. Megosztó lehet, de a javaslat az, hogy NE legyen póráz a kutyán, különösen TILOS a hajóhoz kötni a kutyát! Ha felborul a hajó, a kutya – főleg, ha mentőmellényben van – a víz felszínén marad és minden bizonnyal megtalálja a partot, vagy könnyedén ki tudjuk pecázni a vízből. Azonban ha ki van kötve a hajóhoz, a víz könyörtelenül elsodorja a hajóval együtt és nagyobb bajba is kerülhet.
A lógó póráz szintén veszélyes lehet, könnyen beakadhat különböző tereptárgyakba, ami a folyó vízen életveszélyes lehet. Ez fontos, tartsuk be minden körülmények között. Ha úgy ítéljük meg, hogy nem adunk rá mentőmellényt, akkor legyen a kutyán hám! Annak a segítségével a kisebb kutyák könnyen kihalászhatóak a vízből.

Kutya a parton, kempingben

Ide az általános kutya-szállásadó szabályok vonatkoznak. A legtöbb vízitúrás hely kutyabarát, így fel kell készülni más kutyákkal való találkozásra! Ennek ellenére a túraútvonal kialakítása során a kutya szálláslehetőségekről tájékozódjunk mindenképpen!

Kutya a túraszervezők szemszögéből

Ha nem saját túrát szervezünk, hanem becsatlakozunk egy társasághoz, akkor a kutyát jelezzük előre! Nem elképzelhetetlen, hogy egyes szervezők nem vállalják be a kutyával való túrázást, vagy csak bizonyos feltételekkel egyeznek bele. Semmiképpen se essünk be egy túrára meglepetésszerűen az ebünkkel.

Amin ne lepődjünk meg az első időkben!

A kutya alapvetően kíváncsi állat, főleg az első időkben jönni-menni fog a kenuban, nézelődik, feláll, lefekszik, szaglászik, kicsit (nagyon) „nyüszög”. Ha part közelébe megyünk, megpróbál majd kiszállni, ha kotorék ebről van szó, akkor ez hatványozottan jellemző lehet, megérzi a vadak szagát és hajtja a vére… Olyan is van, hogy egyszer csak beugrik a vízbe, erre is legyünk felkészülve, a mentőmellény vagy hám segítségével a kutyát könnyedén visszahelyezhetjük a helyére.
Nem ritka az sem, hogy egy mellénk érkező másik hajóba próbál meg átugrani, főleg, ha számára ismerősök ülnek benne. Ezt elkerülhetjük, ha megkérünk mindenkit, hogy erre legyenek tekintettel.

Alapvetően azonban, ha a gazda-kutya viszony kiegyensúlyozott, a kutya nevelése rendben van és nincs különlegesen rossz viszonya a vízzel, akkor egy idő után élvezni fogja (vagy legalábbis tűrni) a túrázást és számtalan kellemes élménnyel gyarapodhatnak a kutyás vízitúrázók, illetve a vízitúrás gazdával rendelkező házi kedvencek is természetesen.

Túrázzatok. Kutyával is…:)

írta és készítette: Pozsonyi Gabi (a fotókat is Ő) és H.