Léghajós történet Puputól


írta: Pupu azaz Karlovitz Kristóf

Hegymászó pályafutásom lecsengésével kezdtem hozzá a természetjárás egyéb, sportos válfajaihoz: a maratoni- és ultrafutáshoz, a kerékpározáshoz (országúti versenygéppel, montival bejártam az Alpokat és a Pireneusokat, és az utóbbi időszakban fekvőbringával), a sízéshez, és a vízjáráshoz, kajakkal, kenuval.

Első vízi járművünk egy felfújható Barum gumikajak volt, 1977 tavaszán. Alsó és kétoldali nagy légkamrái mellett fel kellett fújni a két kis decket is, amelyek lehajtott első fel volt a háttámla. Hivatalosan kétszemélyes, de előttem elfért két és fél éves kislányunk, Kinga is, az elejében és a hátuljában pedig jó sok cucc. Jó lapátot nem lehetett kapni, csináltattam két szétszedhetőt, egy sportegyesületi hajóépítővel.

Remekül bevált a Barum. Többször táboroztunk a Táti-szigeteken, portyakajakos cimborámmal és Kópé kutyával lejöttünk Szentgotthárdtól Budapestig – úgy, hogy a Rábán, Árpásnál, kihasította az alsó légkamrát egy felfelé kihegyezett cölöp, de azért, kicsit löttyedten, el tudtam jönni a Rómaiig. Aztán már merev kenukat használtunk, a gumikajak talonba került, de mikor egy évig, 1985-86-ban, Algériában dolgoztam, oda is kivittem. Folyók hiányában a tengeren csavarogtunk vele, például úgy, hogy egyikünk hátul evezett, másikunk elöl hasra feküdt, snorkellel és búvárszemüveggel bedugta az arcát a vízbe, csodálva az alant elvonuló világot. Meg lehetne ezt tenni egy kemény tengeri kajakkal is? Talán, de eléggé fakír mutatvány lenne. Végül otthagytam a Barumot a magyar kolóniának, nem tudom, meddig szolgált még. Jó szívvel emlékszem rá.

Húsz évig volt portyakajakom a Római part egyik csónakházában, de csak rövid kiruccanásokra használtam, Lupáig, Szentendréig vagy Horányig. Ahogy egyre jobban felváltották a csónakházakat a lakóparkok, és a vízi sportembereket a motorcsónakosok, elajándékoztam. Merev testű kenukkal óriási túrákat tettünk, hazai vizeken kívül például egészen a forrásától kezdve jöttünk le a Dunán. Néhány naponként autóstoppal mentem vissza, utánunk hozni a Trabantot. Igen, ez a merev hajók hátránya: a tárolás helyigénye és a bonyolult logisztika.

Új korszakot és távlatokat nyitott meg 2002-ben egy Grabner Adventure SL felfújható rafting-kenu megvásárlása. Jókora hátizsákban cipelhető, elfér a lakás sarkában és az autó csomagtartójában, fel lehet vele szállni vasútra, repülőgépre, húsz perc alatt menetkésszé tehető – hurrá! Nem egyszer mentünk túrára családdal, barátokkal úgy, hogy a poliészter kenu a tetőtartón utazott, az Adventure a kocsi hátuljában, így csak egy gépjárműre volt szükség. Igazi avatására a Mazuri-tavakon került sor, a tavak láncolatát összekapcsoló csodás Krutyna folyócskán, máskor meg, szintén arrafelé a nem kevésbé gyönyörű Czarna Hanczán. Mindkétszer kora ősszel, amikor már néptelen a vidék és eltűntek a szúnyogok. Táborverés pici, fenyves szigeteken, lobog a tűz, előkerül a flaska, odahallatszik a szarvasbőgés – ez ám az élet! Jártunk a németországi Lahn folyón is, amelynek műszaki attrakciói vannak: kajaksurrantó egy duzzasztásnál, görgős kajak-leeresztő pélya egy másiknál, és alagúton átevezés.

Az egész országot bejártam és sok szép, érdekes helyet ismertem meg a Geocaching révén. Ebben az össznépi játékban nemcsak elrejtett „kincses ládákat” lehet megkeresni, hanem vannak olyanok is, amelyeket tovább kell vinni, hogy például bejárjanak egy útvonalat. Nagyfokú rugalmasság kell, hogy partnerekhez is alkalmazkodva, hirtelen meg lehessen indulni valamerre – remekül beválik vizes helyekhez a szekrényből bármikor előkapható és bárhová elvihető „léghajó”. Voltunk az Egyfás-szigetnél (a Lupa és a Szentendrei-sziget között), a Ráckevei-Duna nádlabirintusában, a Tisza holtágán, novemberi sűrű ködben Gemencen és késő ősszel a Rábán. A legemlékezetesebbek mégis vándorládás-kalandok voltak, például az országhatárt körüljáró ládikót továbbítása decemberben a Szigetközi-Dunán, a Kolera-szigetig, majd csaknem egy évvel később a Tiszán, Záhonynál, ár ellen evezve. Ketten-ketten váltottuk egymást a gumikenuban és az autóban. A határőrök persze felfigyeltek ránk, de látva, hogy nem cigarettacsempészek, hanem ártatlan habókosok vagyunk, egymásnak továbbadva az infót, segítettek.

Sok-sok nagyszerű túra és kaland után kezdett lejárni a Grabner Adventure ideje – gyorsan repülnek az évek, feleségem már nem vágyik cipekedésre, evezésre, tábori tennivalókra, én meg szokott mániásságommal rákaptam a fekvőbringázásra, 12 év alatt 140 ezer kilométert gurulva sok országban. A felfújható kenut nemrég átadtuk fiaméknak, de még jóval előbb, 2008-ban megleptük őket egy Gumotex Sunny kétszemélyes felfújható kajakkal. Úgy képzeltem, hogy ahogy véget ért a hegymászás, letelt a vízi túrázásom ideje is.

Mekkorát tévedtem! Idén újra kedvet kaptam hozzá, egész télen ezt tervezgettem. Hogyan fogjak hozzá? Ma a tengeri kajak a nagy divat, csavarogni Horvát- és Görögország szigetei között, Írország parti vizein vagy Pápua Új-Guinea folyóin. Az én lehetőségeim és vágyaim szerényebbek, itthon is annyi a gyönyörű hely! Autót, lelkiismereti és anyagi okok miatt, minél kevesebbet igyekszem használni, viszont ingyen utazom vonattal, volánbusszal, tömegközlekedéssel. Az eszményi megoldás nyilván egy „léghajó”. Márciusban kölcsön is kértem fiamék Sunnyját, és boldogan vetettem bele magamat a kajakozásba.

A Fiat Doblót szállítóeszköznek használva, oda-vissza evezésekkel, bejártam a Táti-szigeteket, szakaszonként a Ráckevei-, a Szentendrei- és a nagy-Dunát Pesstől a Szigetspiccig, két alkalommal az Ipolyt, Ipolytölgyestől a torkolatig, és a Vajas-fokot, Dusnoktól a Dunáig. Ha csak van ésszerű lehetőség, a BKV-vonat-léghajó kombinációt veszem igénybe. Egymás után jöttek a szép túrák a Velencei-tóhoz, Győrtől Komáromig, Komáromtól Esztergomig, Esztergomtól Vácig, Szobról Szentendrére, vagy Nagymarosról a Dráva utcáig, és onnan trolival haza.

Mindez már kezdte szétfeszíteni azt a keretet, ami egy kajakkölcsönzésbe belefér, nem akartam visszaélni fiamék jószívűségével, „lenyúlni” azt, amit tőlünk kaptak ajándékba. Bő negyven éve, a legutóbbiakig mindig volt saját vízi járművem – legyen újra! De milyen? Számot vetve azzal, hogy előbb-utóbb el kell engednünk az autót, és a felfújható gumicsónakokkal szerzett korábbi jó tapasztalataim megerősödése után csakis ilyen jöhetett szóba. Sok latolgatás után úgy gondoltam, hogy nincs szükségem drága „drop stich” technológiára, ezenkívül továbbra is felül nyitott, egyszerű felépítésű, kis súlyú és pakkméretű, kedvező vételárú típust akarok. Meg is vettem a Sunny utódját (azt már nem gyártják), egy Gumotex Twistet. Ezzel új fejezet kezdődött léghajózásomban. A Twist mindössze 12 kilós, tartozékaival belefér egy 55 literes hátizsákba, uszonyával (skeg) nagyon jól tartja az egyenes irányt, ügyesen meglovagolja a nagy hullámokat, és nem akar konok makacssággal visszafordulni, mint a Sunny, ha egy pillanatra abbahagyom az evezést. Az első túrák után, maximálisan elégedett vagyok vele!

Némi pauza után ismét vízi turistának, kajakosnak tartom magam. Feleségemmel épp minap értettünk egyet: botrányos, hogy szeptember közepén járunk, és még nincs meg az idei ezer kilométer! Ezt a tűrhetetlen helyzetet épp a verőfényes 15.-én szüntettem meg egy Komárom-Esztergom túrával.

A folytatást további vizek bejárásával képzelem el, akár hidegebb időszakban is. Ki akarom próbálni, milyen aludni egy partra vont, fedélzet nélküli gumikajakban – nem kéne sátrat, derékaljat vinni, csak egy kifeszíthető ponyvát (tarp), vagy a hálózsákot harmattól megvédő hegymászó bivakzsákot. Három oldalról hőszigetelve lennék, ami előny az amúgy nagyon kedvelt függőággyal szemben. Majd beszámolok kísérleteimről.

Pupu

Leave a Reply