Balaton János “Poey” – az élet a víz, a kenu és a rock&roll – Vizeink hősei

Az interjút készítette: Klemencz Henrik (K.H.)

Kértem Poey-t, hogy mutassa be magát röviden…:

Balaton János Poey. 1965 IX 27 Letenye. Jelenleg kétlaki: Zalaegerszeg és Nagykanizsa. Gyerekek: Balaton Nauszika & Balaton Rudolf. 1 kutya: Skótjuhász, neve:Csili, 11 éves. Munkahely Zalaegerszegi Egyetemi Központ. festő-karbantartó

aztán később még ezt fűzte hozzá…

…mit is jelent nekem a kenuzás meg a zene? Röviden: A vízitúra a szabad életet. A valódi életet. Ahol valódi tapasztalatok és élmények várnak. Ahol a valódi természet igazságos törvényei uralkodnak. Ahol nem embertelen és túlszabályzott az élet. Ahol még érzem a szabadság ízét. A zene is szabadság. Azt énekelsz és azt játszol amit csak akarsz. Amit érzel. Ami benned van. Ettől jó csinálni és talán ettől értékes. Nem korlátozhatja senki. Hogy nem lehet belőle megélni? Sebaj. Az már túl szép lenne. így is elég szép.

K.H.: Ha valaki utánaolvas a munkásságodnak, ellátogat a honlapodra, elég markáns felütéssel üdvözlöd: a Szörnyetegek Klubjában – azaz “Club”-jában. A művészet széles horizontján mozogsz, ez látszik már ennek a honlapnak a tartalmából is, aztán az oldal aljára görgetve ott ülsz egy szép klasszikus ojibva kenuban, elszántan markolva a kenulapátod. Mi neked tehát a vízitúra?

Poey: A vízi túra, a túra kenuzás illetve a vízi vándor evezés és táborozás számomra a szabad élet vagyis a szabadság egyik utolsó bástyája. Életem ezen részét még nem sikerült bilincsbe verni az ember alkotta, de még is lelketlen és gyakran értelmetlen szabályoknak.

K.H. Mi volt előbb? Előbb ízlelted meg a szabadságot a vízen és ihlette meg ez az írói, zenei vénád, vagy a vízreszállás később került az életedbe?

Poey: A víz. Helyesebben a Mura. Mivel hogy a partján születtem, Letenyén. Amióta eszemet tudom vonzott. Óvodás koromban már ott csatangoltam a partján.

K.H. Téged megérintett az akkori idők gyerekek által igen kedvelt indián életérzése? A csatangolás nyilván a vízparton történt, de mikor kerültél rá a vízre? Illetve nem csak mikor, hanem miért?

Poey: Nem indiánosdi volt.. mert legelső alkalommal egyedül olyan 6 évesen mentem ki a Mura partjára. Mondanom sem kell, hogy szüleim nem repestek az örömtől. Később már beletörődtek a “Mura szerelembe”. Valami megmagyarázhatatlan szinte misztikus kapcsolat volt és van köztem és a Mura között. Egyébként kenuba első alkalommal a Balatonon ültem, 10 éves lehettem akkor. Már általános iskola alsósként kinéztem magamnak egy gumikenut. (Általános iskolás 1972- től voltam.) Összegyűjtöttem rá a pénzt és megvettem. Egyedül. Leírhatatlanul vonzott a víz, a vízi élet. Megmagyarázni nem tudom hogy miért szálltam vízre…azt hiszem a Mura babonázott meg…egy dolgot már gyermek fejjel tudtam…nekem a vizeket kell járnom…”jut eszembe az óvodában hajó volt a jelem.”

K.H. Mennyibe került ez a kenu?

Poey: Arra sajnos már nem emlékszem

K.H. Mesélj az első vízitúrádról? Már ami nem egyszerű vízi csatangolás volt, hanem amolyan klasszikus vízitúra.

Poey: Az első céltudatos vízi túrát 1988- van szerveztem Szentgotthárd és Rum között a Rábán. Ezen mindössze hárman vettünk részt és egy egész hétig tartott. Nem tudtam több embert hadra fogni mert ebben az időben itt Zalaegerszegen még nem nagyon tudták azt hogy mi az a kenu, mi az a vízitúra. Abban az időben a Murára semmi szín alatt semmiféle vízitúra-engedélyt nem adtak ki, a folyó partjára is csak a határőrség engedélyével lehetett lemenni. Ezen körülmények miatt is került a Rába a figyelmem középpontjába. Meg gyerek és ifjú koromban gyakran horgásztam és táboroztam a Rábán. Már akkor, bár csak hébe-hóba, de láttam evezősöket elhúzni a Rába vízén. Nagyon irigyeltem őket.

K.H. És a Mura?

Poey: Sok sok “szakadár”próbálkozás után az első hivatalos vízi túra engedélyt a Murára 1993-ban “nyertünk el”. Már 1989- óta evezgettünk a Kerkán ès a Murán, ezekkel az engedély nélküli túrákkal szinte az őrületbe kergettük a magyar határőrizeti szerveket. A jugoszláv hatóságok nem sokat törődtek velünk. Így visszatekintve erre a korszakra és akkori tetteinkre, azt kell hogy mondjam, az egész egy kissé felelőtlen de igen csak jó mulatság volt.

Azt még hozzá szeretném tenni, csak az érthetőség kedvéért,hogy 1987-1989 között a Rába megtanított kenuzni. Ebben az években a Muráról szó sem lehetett. Amikor 1989-ben lazulni látszott a helyzet, azonnal támadtunk. Ezután már nem lehetett lekoptatni a Muráról sem a Dráváról. Jut eszembe a Dráván 1990-ben eveztem legelső alkalommal.

K.H. Mesélnél egy ilyen “jó mulatságot?” Vagy egy emlékezetes vízitúrás történetet a régi időkből?

Poey: Hát jó sztori az volt számtalan. Nos egy igen jellemző történet az 1980-as évek végéről. Volt, hogy már vagy 7-8 folyamkilométert  is megtettünk a Kerkán, néma csöndben,szinte lopakodva eveztünk és már majdnem kiértünk a Murára amikor a határőrség megállásra kényszerített bennünket. A kényszerítés eszközei csőre töltött kalasnyikovok voltak. Nem volt mit tenni, megadtuk magunkat, pedig a Mura már igen csak hívogatott..Itt a Kerka-Mura-torokban a meder van vagy 150-300 méter széles, tarkítva 4 szigettel. Ha kijutottunk volna a Murára gyorsan eltűnhettünk volna a szerv szemei elöl. Ehelyett felpakoltuk a kenukat a határőrség lovaskocsijára és szoros kíséret mellett bementünk a Muraszemenyei határőrsre. Persze ott már várt minket régi ismerősünk Lukács alezredes. Szokásos szó virág áradat után, amiben a felmenők emlegetése mellett, a kivégezni, vagy inkább besorozni szavak oly gyakran elhangzottak, szélnek eresztett bennünket. Persze pár órán keresztül azért még süttetett bennünket a nappal a derék alezredes. Ez a forgatókönyv velünk gyakran megtörtént. Talán mondanom sem kell hogy a 4 év szakadatlan “bors törésbe” bele nem fáradtunk, bár a kimerültség jelei azért a határőrizeti szerveken már mintha látszottak volna.

K.H. Mesélj egy kicsit a felszerelésetekről. Mi volt, hol vettétek?

Poey: Az első kenunkat Budapesten, a Rottenbiller utcában vettünk. Magyar hajócska volt Maya márkájú. Ha jól emlékszem 14 forintba került. Izgő- mozgó billenékeny jószág volt. Ez 1987-ben történt. Később egy Siófok márkájú kenu is a birtokunkba került az igen remek hajó volt. Majd az 1990-es évek elején Szlovákiából hoztunk be kenukat. Ezután egy barátunk Belgiumból hozott egy Ojibva kenut azt lemásoltuk vagy 7 példányba és máris felállt a remek flotta. 

K.H. Mesélj egy kicsit a jelenről is. A közösségi médiában aktív vagy zeneszerzőként és Mura szeretőként egyaránt. Mire megy el több idő? Az evezésre, vagy a zenélésre? Melyik a hobbi, melyik a munka?

Poey: Jelenleg mint festő karbantartó dolgozom a Zalaegerszegi Egyetemi Központban. Nem vagyok büszke rá de nem is szégyellem. Sajnos itt vidéken a zenélésből nem lehet megélni de a vízitúra szervezésből és vezetésből sem. Ezek a csodás tevékenységek csak aprópénzre válthatók. Ezt nem a járvány miatt mondom, hanem itt “lenn” vidéken mindig is így volt. De talán nem is baj mert így sem a zene sem a Kenu nem megy az agyadra. Visszatérve a kérdésre, a zene az nálam minden napos dolog. Napközben (munka közben) fejben zenét és dalszöveget írogatok, ha ez valami oknál fogva nem megy akkor is szól a zene bár csak telefonról. Esténként  otthon legalább egy órácskára a gitáré a szó. A kenuzás manapság mondhatni gyönge. A 90-es években volt olyan év hogy száz napot és éjszakát töltöttünk a vízen. Manapság jó ha harmincat. Mert ma már mások az igények. Modernebbek. Nem a természet és a szabad élet miatt jön a vendégek zöme ma már. Azt meg kell nekik mutatni ha már itt vannak . Változik az emberiség. A régi öregek lassan mind kihalnak, nem nagyon nő helyettük olyan aki pótolni tudná őket. Nem túl rózsás sem a jelen sem a jövő. Amikor a “Gengszterváltáskor” a Posta elcsesződött reklámújságos lettem. Meg mederőr. Naponta pár száz kilót is kihordtam, de pénteken már a vízen voltam. Vagy már csütörtökön, ahogy éppen kellett. Később kocsmáros vállalkozó lettem. Ott is én oszthattam be a szabadidőmet. 2009 nyarán 42 napot voltam egyvégtében a Rábán mint túravezető. Színpadon nem álltam ilyen sokat. De azért nyomtuk rendesen ott is…

K.H. Mesélj az Egyesületről is kérlek, hiszen ez fontos eleme a “gépészkedésednek”

Poey: Jelenleg az Odysseys Kenu Club 13 fővel működik. Nem hagytunk fel kezdeti célunkkal, hogy új a magyarok számára még ismeretlen folyókat fedezzük fel és vízi turisztikai szempontok alapján feltérképezzünk őket, a feltárt folyókat beillesszünk a nemzetközi vízi túra útvonalak közé. Korábban nekünk köszönhető a Kerka a Mura a Dráva a Száva és a Kupa bejárása és “feltérképezése” is. Ezen túl még létre szeretnénk hozni egy állandó vízi tábort a Rábán. Hogy teljesen világos legyek a “folyók feltárása majd feltérképezése annyit tesz, 1. kiválasztom a folyót 2. Elolvasok róla mindent 3. Kijelölöm az indulási helyet ahonnét valószínűleg leérünk az autóval megbeszélt helyre. 4.Utközben leírom a folyót illetve a folyó szakaszt. WW hány, egyéb nehézségek, jellemzők, települések, folyamkilométerek stb.? 5. Otthon bepötyögöm a számítógépbe az egészet az általam képviselt legjobb formában. A Zalán is szeretnénk “gépészkedni” hiszen a városunk határában folydogáló folyócska igen alkalmas lenne kajakozásra .

K.H. …és csináltok jelenleg „egyesületileg”?

Poey: Gyakorlatilag 3 féle vízitúrával foglalkozunk. Vannak a mindenki számára ajánlott és elérhető túrák, ez az ami „nyilvános”. Vannak a vendégek által kijelölt időben és vízen lebonyolítandó túrák és az egyesület saját vízi túrái, ez „zárt körű”

Most télvíz idején elméletben vízi túrázok. Itt az ideje kijavítani az egyesület honlapját. Eltervezni a tavaszi és nyári vízi túrákat. Meg ilyen dolgok. Természetesen szervezzük és lebonyolítjuk szokásos útvonalakon, szokásos vízi túráinkat. Áprilistól októberig jelen vagyunk a Kerkán, Zalán, Rábán, Murán, Dráván és a Moldván is .

De ezeken az általános vízitúrákon túl vannak vízi rendezvényeink is. Pl. Odysseys Mura Marathon. Odysseys Mura Weekend. Ezeket minden éven megtartjuk. Sajnos a gyerekek a  diákok nincsenek túlsúlyban…olyan fele- fele az arány a felnőttekkel. Sajnos nevezési díjat kell szednünk mert nem vagyunk abban a helyzetben, hogy önerőből tudjuk állni a sarat. Ebből a szempontból “kereskedelmiek” vagyunk. 

K.H. mit gondolsz a mai vízitúrás szemléletről? Hogy látod, milyen irányba változott ez az egész az elmúlt 20-30 évben?

Poey: Hát erre nehéz válaszolni… itt vidéken a kardinális változások a nemzeti parkok megjelenésével kezdődtek el. Azok meglehetősen leszabályozták a vízi turizmus mozgásterét. Ezek a rendelkezések amik a nemzeti parkokban dúlnak  gyakran szembe mennek a józan ésszel, főleg az arra evező kenus szokásaival. Főleg a Duna-Dráva Nemzeti Park területén tapasztalható túlszabályozottságról gondolom ezt. Ezen túl szerintem nem kap elég figyelmet sem támogatást a vízitúra-sport. Ami nem tömegsport, illetve nincs politikai hátszele az a perifériára szorul és vegetálásra illetve küszködésre van és lesz ítélve. De még is van remény. Mivel a természet védelme egyre fontosabb és egyre több híve, munkása van, úgy gondolom, hogy ebből a körből és „holdudvarból” sok vízi túrázó kerül majd ki. Hiszem a vízi túra a természet közeli életforma élő példája. És ahogy a természet védelmének fontossága nő, úgy fog nőni a vízi túrázók száma is. 

Végezetül kértem Poey-tól egy kis rezümét – amire büszkék vagyunk címmel:

1989 Odysseys Rába Kenutúra. Szentgotthárd-Győr 202 fkm.

1990 Odysseys Dráva Kenutúra, Ptuj – Őrtilos 103 fkm

1993 Odysseys Mura – Dráva Kenutúra Spielfeld – Drávaszabolcs 292 fkm

1994 Odysseys Dráva Kenutúra , Feistritz im Rosenthal – Barcs 370 fkm

1995: Odysseys Mura Kenutúra, Zeltweg – Őrtilos 309 fkm

1996: Odysseys Mura – Dráva – Duna Kenutúra , Gornja Radgona – Aljmas 344 fkm

1997 Odysseys Száva Kenutúra, Ljubljana – Bregana 174 fkm

2018 Odysseys Kupa Kenutúra, Ozalj – Gradec Pokupje 120 fkm

Éves rendezvényeik

Odysseys Mura Marathon

Muraszemenye – Molnári 33 fkm Odysseys Mura Weekend

Gornja Radgona – Muraszemenye 61 fkm

Van mire büszkének lennetek Balaton János!

Végezetül pediglen választottam egy verset Poey számtalan alkotása közül. Nem csak ezt, de ezt is tiszta szívvel ajánlom Neked, Kedves Olvasó:

Lenn a Muránál
 
 Lenn a Muránál,
Tudom, a szabadság vár.
Elhagylak ma, baby,
Mert nem tudok rabszolgaként élni.
 
Hajtom kenumat,
Szelem a vad hullámokat.
Oly”boldog vagyok én,
A Mura éjfekete vizén.
 
Visszafordulnék,
Ha én nem én lennék,
De így is sokan vagytok,
Kik örökre otthon maradtok.

Karcsú hajómból
Szívem a vízbe dobom,
Ragadja el az ár,
Had legyek tényleg szabad már.

Lenn a Malomnál,
Hol a jó Somogyi vár,
Tudom. jó helyen járok,
Hisz várnak rám a régi barátok.

Szabadon, mint a szél,
Ez mindennél többet ér.
Hiába sírtok lányok,
Én már messze járok.