Szanazugi beszámoló – egy másik szemszögből.

 

A Budapesttől 250 km-re fekvő Doboz-Szanazug immár sokadszorra adott otthont az Országos  Kajak- Kenu Maratonnak . A község a Fehér és Fekete körös, Kettős-Körösbe való egybefolyásánál fekszik.

Szombat korán reggel elkezdődött a készülődés. Megérkeztek a szervezők, és a versenyzők is szépen lassan szivárogtak, hogy leadják nevezésüket a versenyre.A településtől messzebbre lakó versenyzők már egy nappal korábban, azaz pénteken elutaztak, hogy másnap reggel kipihenten, testileg, lelkileg felfrissülve neki tudjanak vágni a harminc kilóméteres távnak és nem utolsó sorban azért, hogy beszélgetni tudjanak egy kicsit a többi versenyzővel előző nap vagy éppen szétnézzenek a környéken. Azonban volt szép számmal olyan versenyző csapat is, akik annak ellenére, hogy messze laktak a verseny napján érkeztek csak meg.
Az időjárásra ismételten nem volt panasz, ahogyan az első forduló helyszínén, Kiskunlacházán úgy itt is forró nyárias idő volt.
A lacházi fordulóval ellentétben itt sajnos kevesebb versenyző indult el, csak negyvenöten álltak rajthoz, de a „nagyágyúk” természetesen itt sem hiányoztak, mivel szeretne mindenki a kategóriájában a lehető leg előrébb végezni az összetettben.
A verseny reggel tíz órakor rajtolt el… A verseny érdekessége az volt, hogy a harminc kilométeres táv mellett lehetett nevezni egy mini maratonra, ami tizenöt kilométer volt.


…Elől a kajakosok álltak fel, kicsivel hátrébb pedig a kenusok. A rajtnál a már megszokott tolongások mentek hátulról azok a kenus egységek, akik jól elkapták a rajtot rázúdultak az előttük rajtoló kajakosokra, akik kicsit meglepődtek és már rögtön az elején kisebb nagyobb csetepaték alakultak ki. Az izgalmakat tetőzte az is, hogy a rajtnál hatalmas nagy hullámokat csaptak a versenyzők, szinte már-már horribilis látvány volt. Volt, aki fel is borult és voltak, akiknek csak egy hajszál hiányzott a fürdéshez.

A rajtot követő nagy huzavona után, a jobb egységek rögtön az élre törtek és kezdték leszakítani a „gyengébb” egységeket. Ki is alakult egy kisebb fajta élboly, mind a kajakos mind a kenusoknál. Az élen nagy harcok folytak, a nagy hőségben volt jó pár egység úgymond akik „megfőttek”  és nem bírták a nagy iramot az élen így leszakadtak. De mindenki küszködött a nagy melegben. Ilyenkor az erő is gyorsan elszáll, és aki nem megfelelően készült fel a versenyre az bizony könnyen megadta magát.

A verseny felénél ahogyan Lacházához hasonlóan volt egy kiszállás pár száz méteres futással egybekötve.

Ez sokak szerint ismételten jó volt, mert nincs az a monoton mozgás, hogy végig kell evezni a versenyt, valamint felüdülés kicsit kiszállni a hajóból és a futással megmozgatni picit az elfáradt izmokat. Arról nem beszélve, hogy sokak így szerezhettek kisebb-nagyobb előnyt az ellenfeleikkel szemben, ha éppen az ellenfél nem volt jó futó. A verseny közel négy-öt órán át tartott, de a komolyabb kajakosok két óra körüli, míg a kenusok három óra körüli időket repesztettek. A verseny végeztével, azaz az utolsó csapat beérkeztével megkezdődött az eredményhirdetés, ami nagyon gördülékenyen ment kisebb fennakadásokkal, de ez mindenhol előfordul.

Az eredményhirdetés után lehetett nevezni, egy úgynevezett „rapid” versenyre.

Aminek a feltétele az volt, hogy négyfős kenus egységek nevezhettek be. Ezekben a kenus egységekben kötelező volt minimum egy hölgynek is ülnie. A verseny távja 600m volt. Erre a versenyre tizenkét hajóegység nevezett, így kellett tartani két elődöntőt. Az elődöntőkben a legjobb három hajóegység bejutást nyert a döntőbe. Ennek a versenynek az érdekessége azon túl, hogy az első három helyezett érmet kapott az volt, hogy a döntőben szereplő hat hajóegység neve bekerült egy kalapba és kisorsoltak köztük különböző ajándékokat. A legnagyobb ajándék egy 50.000 Ft-s vásárlási utalvány volt, amit a Pola Canoe-Kayak Kft. ajánlott fel.

Összegezvén a fordulót, nagyon színvonalas volt, és kiváló programot szerveztek meg a szanazugi szervezők, aki itt volt az nem bánta meg, hogy ellátogatott ide akár versenyzőként akár nézőként. Az ételre, italra sem lehetett panasz, senki nem éhezett volt minden, ami szem szájnak ingere. Méltó folytatása volt a lacházi fordulónak.

Remélem a június 18.-i Országos Bajnokság harmadik fordulójának otthont adó helyről, Tiszafüredről is ugyanilyen jó élményekről számolhatok be.

Írta: Sándor Dániel