Az esztergomi nyolcas – túraútvonal ajánló

Egy ideális, egynapos, 22 km-es, dunai vízitúra számos előnyös paraméterrel. Az indulási és érkezési pont ugyanaz, nem kell logisztikázni. Kevés benne az árral szembeni szakasz. Végig változatos, nem ugyanazt a vizet kell oda-vissza megtenni. Kis variálással hosszabbra vagy rövidebbre is alakítható, akár kétnapos túra is lehet belőle.

A zebegényi DEPO-Z túraismertetője

Az útvonal megevezése már régóta dédelgetett tervünk volt. Éreztem, hogy ez egy sok szempontból ideális egynapos vízitúra lehet és beigazolódott. Jó szívvel ajánlom bárkinek! Igen, a fotókon a fákról hiányoznak a levelek, de hát, február 12-e volt. Aki mindezt nyáron csinálja, annak még nagyobb élmény lesz.

Mint azt a térkép is mutatja, mi a Mária Valéria híd lábát választottuk induló és érkező pontul. Mindjárt a híd mellett, a Dunától 30 m-re lehet parkolni. Körtúra lévén, persze, bárki választhat más indulópontot is, pl. a Palkovics-padot, a szénrakodót vagy a Táti-szigetek nyugati végét. Közülük a Mária Valéria híd van legközelebb a belvároshoz, így innen, városnéző, gyalogos sétát is könnyen tehetünk.

Vízreszállás után mindössze 100 m-t kell lefelé eveznünk a Dunán és máris bekanyarodhatunk a Kis-Duna négy kilométer hosszú ágába, amit árral szemben teszünk meg.

A Kis-Duna első szakasza a városon keresztül vezet. A parton házak és sétáló emberek, a vízen stégek, felettünk hidak. Szokatlan, de hangulatos környezet egy vízitúrázónak. Ezen a részen a part épített, a meder szűkebb, így itt valamivel nagyobb a sodrás, de ott jártunkkor még így is gond nélkül haladtunk.

Mint tudjuk, a vízállás és a sodrás egyenes arányban vannak. Ezért, mielőtt ezt a túrát bárki eltervezi, nem árt egy pillantást vetnie a dunai vízmérce előrejelzésére. Mi 170 cm-es esztergomi vízállásnál jártunk itt, ami nagyjából egy átlagos dunai vízállást jelent. Hogy magasabb vízállásnál mi van, azt ki kell próbálni

A Kis-Duna második két kilométerén elhagyjuk az épített környezetet. A víz szélesebb, a sodrás kisebb, olyan, mintha egy kis, békés folyón eveznénk.

Kiérve a Kis-Dunából már látjuk az Esztergomi szénrakodót, amely innen kb. 500 m-re van. Ott kezdődik majd a Táti-szigetcsoport holtága. Addig még egy kis, árral szembeni evezés a nagy Dunán, de ez is könnyű.

Második szakasz – szigetek között

A szénrakodótól már csak 100 m-t kell feljebb eveznünk és elérjük a Táti-szigetcsoport alsó végét. Innen indul a túra második szakasza, mely állóvízben a Táti-szigetcsoport holtágán halad. Ez a pont csak vízen közelíthető meg. A fák alatt tökéletes sátorozó hely van. Vagy inkább, majdnem tökéletes. Van egy dolog – amit jó, ha előre tud mindenki – ami nem derül ki sem a fotókból, sem egy februári felfedező bejárásból. Minden eddigi tapasztalatom alapján azt kell mondanom, hogy nyáron, a Dunakanyarban sehol máshol nincs annyi szúnyog, mint a Táti-szigeteken. Persze, ez így van rendjén. Végtére is természetvédelmi területre érkeztünk.

Tovább indultunk hát a holtágon. Mint az a térképen is látható, nem sokkal a szénrakodó után a holtág ketté ágazik. Mi a baloldalin, a hosszabbikon mentünk, mely a szigetek felső, nyugati végéig vezet. Megjegyzendő, hogy a jobb oldali is evezhető. Annak felső végét is egy kőgát zárja le, melyen szintén lehetséges az átemelés és a kijutás a Dunára.

A szigetek madárvilága páratlanul gazdag. Ha össze akarom hasonlítani a környék többi folyójával, jó szemléltető ez a kép. Az Ipolyon egyszerre általában 1-2 kócsagot vagy gémet szoktunk látni. A Garamon van, hogy 5-10-et. Itt kb. 20 fehér kócsag ül együtt egy fán.

8 km állóvízben történő evezés után aztán elérjük a szigetcsoport felső végét, ahol egy kőgát zárja el a Duna vizét a holtágtól. Itt át kell emelnünk, és kb. 30 m-t cipelnünk, hogy indulhassunk vissza, lefelé a Dunán.

De előtte még álljunk meg pillanatra a mellékelt kép kedvéért. Ez kivételesen nem a februári túrán készült, hanem augusztusban, egészen pontosan nyolc és fél évvel korábban. Azóta sok minden változott, de szerencsére a Duna folyása és a Nap járása még mindig a régi. Így, ha bárki úgy döntene, hogy itt sátorozik nyáron, és megnézi a naplementét, annak valami ilyesmi látványban lesz része.

Harmadik szakasz – lefelé

Az utolsó, harmadik szakasz lefelé, a Dunán folytatódik. Messziről látjuk már a Bazilikát és a hidat. Haladhatunk akár a magyar, akár a szlovák partok mentén, csak ügyeljünk a folyón való átkelés szabályaira!

A magyar oldalon maradunk a természetvédelmi terület közelében, annak hangulatával, míg a szlovákon több tucat, nagy, veszteglő uszály között vezet az út. A változatosság kedvéért mi az utóbbin jöttünk.

Ungi Mariann - Máté Endre
Ungi Mariann – Máté Endre
DEPO-Z
vízitúrák a Dunakanyarban