Mentőmellény – PFD hazai körkép

Hazai szabályozás, szomszédos szabályozás és hamis biztonságkép. Készítette: Pálházi Dávid

A mentőmellény és úszássegítő eszközök érdeme elvitathatatlan legfőképp olyan helyzetben, ami, mint tudjuk mindig a másokkal történik meg. Úgy gondolom, hogy vitán felüli a szükségességük. Ez az érdemi vitaindító, beszélgetés generáló cikk tehát kifejezetten nem a mentőmellények (és úszássegítők) létjogosultságát és kötelezőségét kérdőjelezi meg, hanem a hazai szabályozás és talán ami kicsit még fontosabb a biztonságra törekvő tájékoztatás visszásságát boncolgatja gondolatébresztőként.

Európai Úniós kategóriák és szabályzás a témában

Jelenleg az ISO 12402-es megfelelőség szerint négy (plusz egy fél) kategórába sorolják a lebegtető eszközöket a következőek szerint:

  • EN ISO 12402-2:2006 275 N felhajtóerővel rendelkező
  • EN ISO 12402-3:2006 150 N felhajtóerővel rendelkező
  • EN ISO 12402-4:2006 100 N felhajtóerővel rendelkező
  • EN ISO 12402-5:2006 50 N felhajtóerővel rendelkező
  • (EN ISO 12402-6:2006 50 N felhajtóerővel rendelkező – evezős sportokhoz)

Az egyszerűség jegyében az alábbi piktogrammok segítik az eszköz szintjének megállapítását:

1. ábra lebegtető eszközök kategóriái, forrás: secumar.com

Mint ahogy az a piktogrammokon is aránylag jól kivehető a 4 kategória más-más felhasználást és biztonsági szintet képvisel.

Leegyszerűsítve a hivatalos leírást a kategóriákról:

  • 50 N (12402-5-6) úszássegítő, idegen mozaikszóval PFD (personal floating device) vizisportokra, evezőssportokra szánt darab. Csak biztos úszástudással rendelkezők számára!, ahogy ezt a magyar neve is sugallja. Olyan körülmények közé ajánják, ahol elérhető távolságban van a part, vagy számíthatunk segítségre. Az eszköz eszméletlen személyt nem tud megvédeni.
    Összefoglalva egy segédeszköz, ami nagyban megkönnyíti az önmentést oda, ahol van esély az önmentésre.
  • 100N (12402-4) A mentőmellény belépő szintje, de egyes források még nem tekintik teljes értékű mellénynek, mert nem alkalmas arra hivatalosan, hogy eszméletlen személyt mentsen. Szabály szerint védetebb vizekre való és használata már nem feltételez úszástudást, vagy aktív önmentési képességet.
  • 150N (12402-3) A mentőmellény. Galléros, nagy felhajtóerejű. Eszméletlen személyt is menteni képes, tengeri körülmények között is megállja a helyét. Érdemi adalék, hogy vastag ruházat, várhatóan elnehezedő ruházat mellett nem ajánlják a használatát.
  • 275N (12402-2) Ez a darab is mentőmellény, de mi itthon kevés kivétellel nem találkozunk vele. Nyíltvizi, akár szörnyű körülmények közé való, mint tengeri vihar. Felhajtóereje alkalmassá teszi arra, hogy például egy szerszámövvel megpakolt munkást is könnyedén a víz felszínén tartson durva hullámzás közepette is.

Úniós gyakorlat, anekdóták, tapasztalatok világlátók és távoli ismerősök szemszögéből

Első körben fontosnak tartom megjegyezni, hogy az országok pontos szabályzását és a megkövetelt szintet kifejezetten nem könnyű megtalálni, ezért a teljes objektivitást elengedve külföldi elérhető szervezetek, ismerősök, kommunikatív ismeretlenek véleményét kértem ki, hogy mit tudnak mi lenne az országukban, az általuk használt vízfelületeken a szabály és hogyan alakul ehhez képest a gyakorlat.
Elmélet

Általánosságban kimondható, hogy a legtöbb EU-s és akár nem EU-s, csak szomszédos ország követelménye, főleg „belvízen”, azaz nem tengeri-óceáni alkalmazás esetén az 50 N (12402-5-6), vagyis úszássegítők, PFD-k. A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy tengeri körülmények között többektől hallottam a patronos 150 N-es, azaz automata mentőmellények használatáról is.

Itt beemelném, hogy a suposok felé sok helyen, mint például Svájcban is extra, vagy akár mellény, PFD elhagyást lehetővé tevő kiegészítő az eszközhöz rögzítettség. Ennek hátterében két dolog állhat, egyrészt a sup a szörftől származtatható, a szörfösök pedig nem hordanak sem mellényt, sem PFDt, ennek okai túlmutatnak a cikk keretein, fogadjuk el ezt. Ellenben hozzá vannak rögzítve egy bokapánttal a deszkájukhoz.
Másrészt és ez némileg az előző pontból következik, a deszkára visszakerülni még teljesen amatőrök számára is relatív könnyen lehetséges, nem valósul meg a borulás fogalma, a deszka, amennyiben nem a divatos felfújhatós darabokról beszélünk, még félbetörve is lebeg, elég jó felhajtóerővel.

Tehát a jelenlegi ismeretek arra engednek következtetni, hogy az úszássegítő Európaszerte egy elfogadott és megkövetelt eszköz. Mi a gyakorlat?

Gyakorlat

A gyakorlat sok elbeszélés alapján még ennél is lazább, ami ellen egyébként a felelős személyek sokszor ágálnak is. Tehát sokan, főleg kisebb tavakon, csatornákon, vagy védett öblökben még a PFD-t, azaz az 50N-es úszássegítőt sem hordják. A retorziók változatosak, sok helyen gyakorlatilag nincs ellenőrzés, így nincs lebukás. Szerzői szubjektív véleményeként ide kívánkozik, hogy ez a gyakorlat főleg a jelenleg elérhető úszássegítők és patronos övtáskák kényelme mellett több mint elítélendő, ráadásul leérvelhetetlen.

Mit mond a hajózási szabályzat, azaz a hazai ukász?

Mentőmellény, teljesítmény szint – legalább 100, illetve 150 az EN 395 (ISO 12402-4), illetve EN 396 (ISO 12402-3) szabványoknak megfelelően.

Szintén kiegészítéssel élve, a supokat az elmúlt 1-2 évben a be nem sorolt kategóriából részben vizi sporteszköz, részben strandeszköz kategóriába sorolták, ezzel előállt az a nehezen megfogható állapot miszerint a Balatonon és a Velencei-tavon nem kötelező a mellény, még a deszkán cipelve sem, míg a folyókon, Tisza-tavon, tatai Öreg tavon hordani kellene azt. Legalábbis jogalkalmazás szintjén így néz ki a kép.

Kajakban, kenuban 14 év felett a mellény (100N vagy 150N) viselése nem kötelező, elég a hajóban lennie.

Gyakorlat és joggyakorlat

Véleményem szerint a hazai szervek jó értelemben véve többnyire engedékenyebbek az összes kézihajtányban el szokták fogadni a „mellénynek látszó tárgyakat”, beleértve a vizisí mellényeket is. Fontos megjegyezni, hogy többnyire, mert szembe lehet találkozni olyan eljárással is, melyet időnként kivívja a delikvens, melyben alaposan megnézik a mellény besorolását és állapotát is.

Nem fogadják el viszont a nem mellény formájú, hanem övtáskában hordható patronos, egyébként ISO besorolással (ISO 12402-5 vagy 6) rendelkező PFD-ket. Vagyis sokszor nem.

Hogy viselkedünk mi, azaz a vizet látogatók, beleértve a kezdőket is? Tisztelet a kivételnek, de látható számosságban a mellény egyfajta extra csomag, mint a be nem kapcsolt biztonsági öv. Ez a halmaz ráadásul még messze nem a legrosszabb, sokan nem is viszik az eszközt, vagy mert nem tudják, hogy kell, vagy mert így vagy úgy, de kívülesnek az ellenőrzésen.

Hogy mi lehet ennek az oka? Talán megérne egy alapos kérdőívezést a téma. Meg merem kockáztatni, hogy az okok között van egy fontos, elgondolkodtató pont; az itthon szabályos mellények ritkán kényelmesek, szellősek és praktikusak. mondjuk ki, nem evezésre szánták őket. Talán nem véletlen hogy az ISO szabály konkrétan nevesíti, a 12402-6-ban az evezőssportokhoz szánt darabokat, az ISO 12402-5-ben pedig leírja, hogy ez a kategória ajánlott, amennyiben az e feletti kategóriák aránytalanul megnehezítik, vagy konkrétan ellehetetlenítik magát a sportot.

Több itthon nem szabályos, azaz ISO 12402-5-ös és 6-os mellény és patronos övtáska birtokosaként ki merem jelenteni, hogy ezekben az eszközökben, azaz PFD-kben evezni, még akár egy K-1es versenykajakban is több mint vállalható, sőt kényelmes. Túraeszközökkel pedig sok esetben még praktikus is, a tudatos tervezésnek, sok zsebnek, praktikus részletnek köszönhetően. A probléma, hogy papíron bármelyik kanyarban szembejöhet egy olyan a szerv, aki legrosszabb esetben ugyanúgy megbüntet, mintha nem is hordanánk mellény (félelemkeltés helyett hozzáteszem, hogy ilyen nem fordult elő egész éves, heti több alkalmas evezés mellett sem, a legrosszabb eset egy visszakísérés volt a kikötőbe egy fagyos hangulatú beszélgetést követően – a legszebb, hogy a történetet megelőző nap szintén a szerv egy másik vízfelületen mosolyogva dícsérte meg ugyanazt a PFD-t).

Konklúzió, nyitott kérdések

Vajon melyik a jobb megoldás? Egy olyan szabályozás, ami papíron komoly védettséget ad, hiszen az ajánlott 150 N-es mellények már öntudatlan testet is képesek menteni, miközben már papíron is elismeri, hogy nem vizisportokhoz találták ki, vagy egy olyan szabályozás, mely bár papíron kicsit kevesebbet fog, de olyan eszközt követel meg, melynek viselése tervezéséből és szabványából kifolyólag is evezős és vizisportokhoz lett kitalálva?

Melyikkel lehet sikeresebb általános vízbiztonságot elérni? Melyiket könnyebb népszerűsíteni? Tényleg igaz a haza vizekre, hogy a part a legtöbb esetben elérhetetlen és nincs segítség a közelben?

A kérdések kapcsán természetesen kihagyhatatlan felmérni a kockázatokat, leginkább a PFD limitációját, azon belül is az eszméletlen személy esetén az szűkösséget. A kockázatelemzést kicsit továbbgondolva, melyik a jobb szabályos mellénnyel a hajóban beleájulni a vízbe? Vagy akár csak egy patronos, kézi oldós megoldással beleájulni? Kicsit megvezetett a kérdés, de a hatás ugyanaz, sőt a patronos esetén még megvan az esély az aktiválásra, amivel már egyértelmű előnybe kerülünk. Talán érdemes lehet számosítani azt is, hogy mennyi eszméletvesztéssel járó baleset történik.

Lezárás

A cikk célja az elgondolkodtatás, vitagenerálás, érdemi beszélgetés annak reményében, hogy lehet jobb, van esély ezen a téren fejlődni, akár egy jobb szabályozást elérni és nem utolsó sorban beemelni a köztudatba az övtáska jellegű PFD megoldások létjogosultságát, főleg azon területeken, ahol a mellény tényleg zavaró. Természetesen annak figyelembe vételével, hogy az úszás segítők elemi és nulladik körös feltétele az úszástudás.

Jelen tartalom nem újkeletű és még csak nem is eredeti, nagyban merít ihletet például Vidra blogjáról mellény témakörben.