Résztvevők: A Győri SZC Gábor László Építő- És Faipari Szakképző Iskola Szabóky Adolf Szakiskolai Intézményegységének súlyos fogyatékossággal élő diákjai, kísérőik, pedagógusai és pedagógiai asszisztensei
Megjegyzés: személyes kérés miatt néhány diák nem kívánt a fotókon szerepelni.
A sikeres előzmények után hatalmas izgalommal és várakozással indult útjára a „Szabóky-s vízitúra II. felvonása”. Célpontunk a Szigetköz egyik legszebb ékköve, a dunaszigeti Ökopark és a Zátonyi-Duna varázslatos vízi világa volt. A program célja most is ugyanaz volt, mint legutóbb: megmutatni, hogy a természet lágy öle, a közös élmények és a vízi sportok öröme mindenkinek jár – akadályok nélkül.
A logisztikai kihívások gördülékeny leküzdéséért már az induláskor hálásak lehettünk: a Győri Szakképzési Centrum által biztosított akadálymentes kisbusznak köszönhetően a súlyos fogyatékossággal élő diákok szállítása biztonságosan és kényelmesen valósulhatott meg.
Megérkezve Dunaszigetre, az Ökoparkban kezdtük a napot, ahol egy rendkívül tartalmas és látványos programsorozat várt ránk. Elsőként az interaktív kiállítást jártuk be, amely a fiatalok számára is könnyen befogadható, kézzelfogható módon mutatta be a Szigetköz különleges flóráját és faunáját.
A kiállítás után a diákok kipróbálhatták a madárszimulátort, ami osztatlan sikert aratott: a digitális élmény révén mindannyian átélhették, milyen lehet a magasból szemlélni a dunai tájat. Ezt követően az Ökopark egyik legnagyobb kedvencét, az óriási pontyot csodálhattuk meg közelebbről, ami lenyűgözte a társaságot. A délelőtti programok után jól esett a pihenés: a szabadban közösen bográcsoztunk, a fenséges illatok és a közös ebéd pedig igazi családi, közösségi hangulatot teremtett.
Az ebéd után elérkezett a nap legjobban várt része, a családi csónakos vízitúra. A Zátonyi-Duna ezen a napon egy kis plusz kihívás elé állított bennünket: a szokottnál némileg erősebb volt a sodrása. Ez a kis „fricska” azonban nem vette el a kedvünket, sőt, még inkább összekovácsolta a csapatot. Senki sem adta fel.
A túra egyik legnagyobb sikere az volt, hogy a kerekesszékes megoldások a gyakorlatban is jelesre vizsgáztak. Egy kevés logisztikai segítséggel mindenki biztonságban elfoglalta a helyét. Külön kiemelendő Bence, aki pontosan tudta a dolgát: a kezdeti instrukciók után elképesztő elszántsággal és „böcsülettel” evezett, motorja és büszkesége lett a csónakjának.
A szuperbiztonságos családi csónakokban ülve a fiatalok arcáról sugárzott a boldogság. Csodálattal és elmélyülten nézték a suhanó tájat, élvezték a víz csobogását és az evezés ritmusát. Bár ezek a diákok a mindennapokban súlyos fogyatékossággal élnek, a vízen ennek nyoma sem volt. A folyó hátán, a lapátokkal a kézben egy kicsit mindannyian elfelejtettük a korlátokat, a betegségeket és a mindennapi nehézségeket. Csak a pillanat számított, a szabadság és a tiszta öröm.
Hogy a nap még kerekebb legyen, a legbátrabbakkal a túra végén még egy igazi túrakenut is kipróbáltunk, ami feltette az i-re a pontot.
Egy ilyen komplex, komoly fizikai és mentális odafigyelést igénylő túra nem jöhetett volna létre a háttérben dolgozók nélkül. Itt kell megjegyeznünk, hogy a Győri SZC Gábor László Építő- És Faipari Szakképző Iskola Szabóky Adolf Szakiskolai Intézményegységének profi és végtelenül odaadó tanárai, valamint pedagógiai asszisztensei nélkül ez a nap csak álom maradt volna. Az ő türelmük, szakértelmük és szeretetteljes támogatásuk biztosította a hátteret ahhoz, hogy a diákok biztonságban érezhessék magukat és kibontakozhassanak.
A dunaszigeti nap bebizonyította a legfontosabb jelmondatunkat: A vízitúra mindenkié!
Csúcsszuperjó nap áll mögöttünk, tele nevetéssel, büszkeséggel és felejthetetlen pillanatokkal. Hazafelé mindannyiunkban ott motoszkált a gondolat: bárcsak minden nap ilyen lenne… Bízunk benne, hogy a III. felvonás is hamarosan elérkezik!