Túrabajnokság – Ádám gondolatai

Sziasztok!

Az alábbiakban Dúl Ádám személyes gondolatait szeretném közzétenni a kajakozásról, a kitartásról és persze a túrabajnokság alatt megélt élményeiről!

Köszönjük szépen Ádám!

H.

Sziasztok!

Én 1999 Április 2-ás kezdtem el kajakozni az ÉPÍTŐKNÉL a szigeten, akkor még nem tudtam mibe is kezdtem bele :)Vérzékeny beteg emberként kezdtem bele a kajakozásba aminek sokan nem örültek mert féltettek hogy baj lesz, de úgy gondoltam hogy veszteni valóm nincs és kitartottam a kajakozás mellett. Kezdetekkor nagyon sokat vérzett a kezem és a lábam nem volt hozzászokva a szervezetem a sportoláshoz. A vízen töltött hetekből hónapok majd évek lettek. Egy idő után azon vettem észre magamat hogy a szervezetem egyre többet és többet bír, jobb lett a közérzetem és úgy éreztem magamat mint ha egészséges ember lennék és ezt a környezetem is észre vette. A mai napig is lejárok a szigetre evezni szeretem a kajakozás és sok barátot szereztem a vízen.

Tavaly hosszas küzdelem árán de részt vehettem 40-es rajtszámmal a Bécs-Budapest maratonon. Az induláskor úgy vágtak bele a túrába ha nem bírom fizikailag az első napot nem leszek makacs és felelőtlen és kiszállok a túrából nem kockáztatom a magam életét és a szervezők hírnevét. Végül az első nap végén fáradtan de beértem a célba. Fáradt voltam de úgy éreztem hogy folytatni akarom a túrát. A 3-dik nap végén kezdtem hinni abban hogy sikerülni fog. az 5-dik nap végén nagy meg könnyebbüléssel futottam be a csapattal a Lágymányosi öbölbe.

Az idei Túrabajnokságra az edzőm Marci vett rá hogy induljak el velük mert biztos sikerülni fog Igaza is lett. A túrán a PARA kategóriában indultam a 20-as rajtszámmal. Az öt túra során sok szép látni valót és jó élményt kaptam. Az öt állomásból két emlék maradandó számomra. A III-dik állomás Június 18. Tiszafüred amikor a nap végén derült ki a 29 km helyett végül 42 km volt a táv amit le kellett evezni, nagyon jó érzéssel töltött el a tudat hogy sikerült. Az V-dik záró állomás Dunakiliti emléke marad meg a legjobban bennem nagyon féltem a 11 átemeléstől. Jobban féltem a 11 átemeléstől mint a 42 km leevezésétől. Végül sikerült és a nap végén kategória győzteskén hívtak ki az nagyon jó érzés volt. Igaz ez a túrabajnokság nem a versenyről szólt hanem a túrákról és az élményekről de a kategória győzelem szuper érzés volt.

üdvözlettel Ádám