…még a motoros yachtok tulajdonosai is udvariasan húzták félre vízisíző barátnőiket a hétvégén megrendezett SzanaMaraton útvonalán, hiszen a közel 100 kézi hajtású hajóegység több száz „utasa” valóban egy kis Armada hatását keltette a Kettős-Körös kellemesen meleg és szokatlanul tiszta vízén. Polgár Feriék a szokásos profizmusukkal szerveztek idén is, a tömérdek ajándékon már nem lepődtünk meg, de azért – mint minden évben – idén is tartogattak meglepetést a versenyzők számára a szervezők.
SzanaMaraton számokban:
Összesen 143 regisztrált versenyző
78 Versenyző hajóegység
10 FrissTúrázó hajóegység
24 és 5 km táv
Az óriási érdeklődésre való tekintettel – azért, hogy ne legyen a rajtnál „verekedés”, egy okos szervezői húzás után 5 csoportban rajtoltak el a versenyzők. Elöl a versenykajakok és utána 3 percenként az egyre lassabb hajóegységek következtek, a végére pedig a mindössze 5 km-t evező FrissTúrázók maradtak. Külön öröm volt látni a családokat, pici gyerekekkel a kenuban, kajakban, akik szemmel láthatóan élvezték a „versenyt”. Övék a jövő!
A FrissTúrázó kategória tökéletesen „működött” Szanazugban, hisz a Fekete-Körös szépsége van annyira hívogató, hogy a szurkolók, nézők, érdeklődők ne a parton üljenek, hanem beüljenek egy kenuba vagy kajakba és egy kicsit Ők is kivegyék a részüket a versenyből. Jómagam szintén ebben a kategóriában indultam Kállay Kristóffal az MTVA munkatársával, így nem láthattam a versenyzők küzdelmeit, de az elmondások alapján minden volt, aminek egy versenyen lenni kell. Farvizezés, előzés, visszaelőzés, bokorba kiállás, fürdés, napozás és óriási hajrá a célban.
Természetesen, aki nem akart vízre szállni, nem volt lehetősége vagy bátorsága, az sem unatkozott, hisz a házigazda Nádas Kemping gyönyörű területén, 18 árnyékot adó fűzfa tövében hűsölve várhatta a beérkező versenyzőket. A lelkes hozzátartozók és a lelkiismeretes edzők pedig a gát tetején kerékpározva akár az egész versenyt is végigkövethették.
Két vízen töltött óra után szépen lassan elkezdtek „becsorogni” a versenyzők – a papírforma szerinti sorrendet követve. Természetesen elöl jöttek a páros és egyéni versenykajakok, őket a gyorsabb túrakajakosok követték, majd klasszikus férfi páros túrakenus boly halad át a célon – a nagy hajrából végül a szentendrei csapat került ki győztesen (Péterváry Pál kenus edző és versenyző csapata)
Óriási meglepetés nem született az eredményekben, az élversenyzők ismét a dobogóra álhattak. Némely kategóriát teljesen „leuralt” egy-egy csapat, a Nomád Kayak Sport Egyesület tagjai pl. egy esetben teljes egészében elfoglalták a dobogót. Jellemző a vízitúra kupa társaságára a barátság, annak ellenére, hogy a vízen több százan versenyeznek egymással, a hajóból (csónakból) való kiszállás után teljesen eltűnnek ezek a negatív érzések, valóban a társaság minden tagja sportbarátként tekint egymásra.
Az ország minden tájáról érkeztek versenyzők, ám eléggé szembetűnő az, hogy néhány település toronymagasan vezeti a mezőnyt a vízitúra kupa eredményességben: Szigethalom, Kiskunlacháza, Szentendre – csak a teljesség igénye nélkül – szinten minden kategóriában a dobogóra tud „delegálni” egy-egy versenyzőt. (Külön öröm a Szentendrei Kajak-Kenu Egyesület fiataljait látni a dobogó legfelső fokán.)
Az eredményhirdetés fél 5-kor pontban elkezdődött és mivel mindenki kapott ajándékot, viszonylag hosszúra, ám igen jó hangulatúra sikeredett. Sok szponzor ajánlott fel ajándékot, így a Magyar Kajak-Kenu Szövetség által adott érmek és oklevél mellé jutott ez-az a versenyzők kezébe. Természetesen senki sem távozott üres kézzel. Bemutatásra került a 2015-ös VTK mez is – Foki Vilmos Lacházáról vállalta a próbababa szerepét. Íme:
A szokásos csoportkép elkészítése után a Thomassy zenekar zenélt nekünk közel éjfélig. Maroknyi kis kitartó társaság végigtáncolta az éjszakát és a hangulat fokozása végett még a főszervező, Polgár Feri is beült egy néhány szám erejéig a dobok mögé – ért ehhez is ahhoz is:)
A vacsora egyébként – mint ahogy eddig még mindig – nagyon jól sikerült, grill csirkecomb, vegyeskörettel, savanyúsággal, süteménnyel és tortával – nem maradt éhes senki a csapatból. Köszönjük a szakácsoknak! A vacsorát és a napközben összeszedett fáradtságot letáncolva éjfél körül mindenki boldogan tért vissza a kis sátrába, faházába és nem kellett senkit sem ringatni, hogy jól aludjon.
Úgy gondolom, hogy egy ilyen hétvége végén az ember egy kicsit szomorúan csomagolja össze a sátrát, száll be az autóba és indul el hazafelé, hisz annyi szép élmény éri és olyan magas dózisban, ami után nehéz visszaülni a hétköznapokba. Szerencsére nem kell sokáig várni a következő adag jóságra, hisz 2 hetente VTK! Legközelebb: június 20, RábaLapátolás! Gratulálunk mindenkinek!
írta: Henrik