2023/04/22 Móric-Duna, 15 fkm
Most egy olyan vízitúra útvonalat szeretnék bemutatni nektek, ami az én bakancslistámon már egy jó ideje szerepel: ez a Móric-Duna bejárása. Erről az ágról azt érdemes tudni, hogy evezhetősége nagyban függ a Duna vízállásától, 480 cm-es víz alatt már nehezen járható. Amit a tervezésnél érdemes figyelemmel kísérni, az a Duna vízállásának előrejelzése és igen, itt bizony kötelező a mentőmellény. Jó, ha van nálunk egy folyamkilométerekkel ellátott papír alapú Gemenc térkép és egy olyan okos alkalmazás, ami a tájékozódásban segít (én a HuMap applikációt használom). Az alapos tervezés része legyen a széltérkép alapos tanulmányozása, mert árral szemben, szeles időben szenvedés lesz a visszaút. Illetve még egy nagyon fontos dolog! Ha egyedül indulsz útnak – a nagy Dunán főleg – MINDIG legyen valaki, aki ismeri a túraútvonalad! Bármi történhet, tudjanak rólad, hogy merre jársz!
A túrám a bajai Bárka Pihenőháztól indult, ahol Balázzsal egyeztettem a terveim, ellátott jótanácsokkal. Aznap idő szűkében voltam, ez kicsit feszített is az út során. Választásom már nem igazán volt, mert a Duna vízállása óráról órára csökkent – nekem még 487 cm jutott. 10 órakor tettem vízre a túrakajakom és indultam délre a Dunán. A Türr István híd mindegyik pillére vízben állt, ilyenkor a legegyszerűbb a két szélső között elevezni (pillérhez közel semmiképp!). A kőzárások és sarkantyúk is víz alatt voltak, csak a Dunába benyúló fák sora jelezte, hogy itt is van, mire figyelni. Általában célszerű ezeket is megkerülni, mert a mögöttük húzódó limányok szeretik beforgatni a hajókat. A kajakom pont annyira stabil a vízen, mint amennyire nehéz a szárazföldön…a stabilitással nem volt gond. Pontosan fél órás evezést követően értem le a Móric-Duna bejáratáig, ami egy alaposan megbúvó, náddal benőtt terület. A bejárat felfedezését a HuMap-on kívül még két pont segítheti: az egyik, a Duna bal partján lévő 1478-as folyamkilométert jelző tábla (én ezt nem láttam), a másik pedig szintén a bal oldalon lévő Futrinka-sornak nevezett házakból álló lakóövezet. No, ha az utolsó házat látjuk a bal oldalon, akkor a jobb oldalt is érdemes figyelni, mert valahol ott lesz a Móric északi bejárója!
Megérkeztem. Megállt az idő. Csend, nyugalom, tökéletesen jól evezhető vízfelszín a négy kilométeres hosszon. Két-három helyen találkoztam uszadékfából álló torlaszokkal, de mindenhol evezhető volt az ág. A Móric-Duna felénél (lsd. térkép), a jobb parton találjuk a 12 méteres törzskörméretű Pörbölyi Titánt, ami Magyarország legnagyobb fája. Érdemes partra szállni és közelről is megnézni, mennyire elhanyagolható részesei vagyunk a természetnek.
Folytattam az utat és eljutottam balra, a Hágli-Duna kereszteződéséig, ami szintén megérdemel néhány evezőcsapást (ezt most ki kellett hagynom). Lassan közeledtem az ág végéhez, ahol a vízben lévő sás miatt már nagyon nehézkessé vált az evezés. Ilyenkor jön az a fájó felismerés, hogy nincs más út, mint vissza. Dél volt. (A Simon-Duna ága is érdemes a látogatásra, ez a Móric-Duna jobb oldalából ágazik le, nem sokkal az ág vége előtt.) Egy uszadéktorlaszon megálltam ebédelni és folytattam az evezést a Duna irányába. Fogalmam sem volt arról, hogy mennyi idő alatt érek vissza a Bárkába. Nem tudtam megsaccolni, mennyire kell a Dunán húzni, közel öt méteres vízállásnál, sodrással szemben. Az első pár száz méter után éreztem, hogy nem lesz gond – bár az is igaz, hogy a sodorvonal a másik oldalon futott. A jobb parton különösebb nehézség nélkül, egy óra alatt „feleveztem” a távot. A Türr István híd előtt pihentem pár percet, rágyúrtam a pillérek közötti erősebb sodrásra, ami nem volt veszélyes. Délután két órakor kötöttem ki a Vén-Dunán, négyórás kényelmes evezés után, élményekkel és fotókkal gazdagon. Ez utóbbiból hoztam nektek néhányat 😉:
Szöveg és fotó: Somogyvári Rita