Egy újabb interjú a Vízeink Hősei sorozatban, Hodzsival, a WeKing Egyesület vezetőjével.
Adatlap:
Név: Horváth Attila (Hodzsi)
Lakhely: Szombathely
Kor: 42 év
Család: feleség – Ági; fiú – Zsombor (5), leány – Gyöngyvér (1)Vizsgák:
– Túravezetői engedély (Vadkacsa, Bayou Bonhö)
– Újraélesztő tanfolyam
Interjú a lapozás után…
:: Szombathelyen élsz, amely ugyan víz közeli település, de mégsem vízparti. Miért mégis a vízi sport?
– Szombathelyen valóban számtalan különböző vízfelület van, de a hagyományos értelemben vett vízitúrázásra nem alkalmasak. Kajakozás vagy kenuzásra a Rába kínál megfelelő lehetőséget számunkra. Celldömölkön születtem és ott is éltem 18 évig. A gimnáziumi évek alatt, a nyári szünetekben rendszeresen jártunk a Tiszára túrázni, Venczellák András földrajztanárunk vezényletével. 1987 és 1992 között ötször voltam, csak egy év maradt ki a katonaság miatt. Ezután költöztünk Szombathelyre, majd a kétezres évek elején kezdtünk a Rábára lejárni kenuzgatni. Először csak ketten egy barátommal, majd fokozatosan elcsábítottuk a többi zenésztársat, barátokat, volt katonatársakat és mindenkit aki képes volt egy evezőt megmarkolni. 2005 környékén már kb. egy tucatnyian jártunk rendszeresen túrázni. 2007-ben megalapítottuk a WeKing Sport és Kulturális Közhasznú Egyesületet.
:: Bármilyen családi kötődésed volt a vízisportokhoz? Szüleiddel is jártál evezni, vagy ez kizárólag „iskolai kötelezettség” volt akkoriban?
– Tökös korunkban mi voltunk a Cinca Ördögei. Ez annyit tesz, hogy a Celldömölköt ölelő kis patakon próbálkoztunk „vízen járni”. A későbbiekben tán ez gerjeszthette – tudat alatt – azt a vágyat, hogy evezzünk – vagy nem(?). Családilag, fater, a vizet csak szigorúan fürdésre és betonozásra használta, esetleg anyám néha főzhetett levest. A gimnáziumi évek alatt aztán rájöttünk, hogy létezik más víz felhasználási formula is.
:: Kenu vagy kajak? Most látunk téged kenuval és kajakkal is túrát vezetni, illetve versenyezni, de mivel kezdődött? És persze ha már itt tartunk, melyik inkább a kedvenced?
– Kenuzással kezdődött, de később vettem egy kajakot és nagyon megtetszett. Az elsőnek vásárolt Necky Santa Cruz amolyan tanulókajak. Indultam vele egy versenyen és éreztem, hogy ennél gyorsabban is lehet haladni, így vettem egy Pörnyeszi Greenlander tengeri kajakot. Később jött egy korszak, amikor a Vidráékkal eljártunk vadvízre. Ekkor rendeltem egy RIOT Thunder 65-öst. Ezzel voltam párszor a Socán, Salzán meg a Savinján. Közben a Kőszegi úszodában megtanultunk eszkimózni is. Aztán mikor az egyesületi programnaptárunk annyira megtelt, hogy a vadvízezésre már nem jutott idő, már csak néha túrát vezetni ülök kajakba, illetve néha még versenyeken. Azóta, főleg tanulási szándékkal szert tettem egy jó öreg Csepel K1-esre is, aminek a megülésével még vannak gondjaim, de idővel ezt is szeretném „betörni”. A kenuk közül – főleg a szépsége miatt – az Ojibwa a kedvencem, szerintem a Rábára ez a legjobb. Sajnos vannak hátulütői is a hagyományos indián formának. Az emelt orr- és far-részek nehezítik a szállítását, és szélben sem könnyű kormányozni. Az egyesületünknek 6-7 különböző kenu típusa van. Mindegyik más más vízre és körülmények közt ideális. A gyakorlatban próbálgatjuk, hogy hosszútávon milyen típusból álljon össze a flottánk.
Ja, és hogy a kérdésre is válaszoljak: Nem tudnék dönteni, mert épp a helyzet vagy a szükség dönti el, hogy melyik hajót veszem elő. Igazából a vízen már akármelyikben jól tudom érezni magam.
:: Ma már nem csak „szórakozol” hanem dolgozol is a vízen. Nyugat-Magyarország egyik legmarkánsabb vízitúrás egyesületének (WeKing Egyesület) az elnöke vagy. Mi „vett rá” arra, hogy túrázóból „profivá” válj?
– Attól még messze vagyok(gyunk), hogy profinak nevezhessük magunkat, de azért igyekszünk mindent megtenni, hogy a vízitúrát érintő témakörben egyre több tudást és tapasztalatot halmozunk fel. A rutin gyűjtését az evezett kilométerek egyre inkább megalapozzák. Az aktív egyesületi tagjaink több, mint 400, a legaktívabbak 700–900 km-t is lapátolnak egy évben. Ez a szám annak fényében, hogy egy alkalommal ritkán megyünk 15–20 kilométernél többet, rendesen megterheli a pénztárcánkat. Értem ezalatt a rengeteg útiköltséget, élelmezést, szállásdíjat, eszközöket, bérleti díjakat és egyéb költségeket. E probléma enyhítésére hoztuk létre az egyesületet, amely mára már képes a költségek jelentős részét kitermelni. Persze ez sok munka és összefogás eredménye. Na én ennek a munkának vagyok az elnöke, az egyesületnek pedig a mindenese.
:: WeKing. Ez az az egyesület, amelynek az elnöke, szülőatyja és motorja (meg néha utánfutója is) vagy. Mesélj az útról, ami az örömtúrázástól az egyesület alapításáig tartott.
– Az alapot egy szombathelyi baráti társaság jelentette. Együtt zenéltünk, jártunk koncertekre meg kocsmázni. 2000-ben aztán a sógorom révén egyszer lekeveredtem a Rábára. Következő hetekben már én szóltam, hogy menjünk, aztán pár hónap múlva már kellett egy kenu, hogy el tudjak hívni másokat is. Pár éven keresztül egy négytagú társasággal túráztam együtt. Nagy lökést jelentett, amikor vettem egy folyóparti területet és oda építettünk egy faházat meg néhány más kiszolgáló egységet. Az építkezéshez nyújtott segítség fejében aztán kenuzással „fizettünk”. 2004‑től fokozatosan bővült a csapat. Elkezdtünk kenukat is építeni, hogy minél többen tudjunk túrázni. 2005-től már egy programnaptár alapján szerveztük a hétvégéinket. Kezdetben csak 8-10 hétvégét lekötő, vízhez kötött esemény szerepelt a naptárban, de mára ez közel 40 programot jelent. A kínálat is jelentősen kibővült, mert a vízi túrákon kívül járunk kajak-kenu versenyekre, kirándulni, focizni, tekézni, síelni, hurkát tölteni, gesztenyét sütni, pálinkát főzni, együtt ünnepeljük a gyerekszületéseket, nevezetesebb évfordulókat, stb.
Igazából már a legelején felmerült, hogy alapítsunk egy egyesületet. A tagdíjakból, a pályázati támogatásokból, a kereskedelmi túrákból és később az adó 1% gyűjtésből befolyt összegek megnövelték a lehetőségeinket. Mára már szinte minden felszerelésünk meg van ahhoz, hogy akár 35-40 főt túráztassunk egyidőben.
Azt gondolom, hogy a kialakított „arculatunk” fokozatosan építi az egyesületet. Eddig minden évben sikerül előrelépnünk a fontosabb ügyeket illetően. 2012-ben az egyesület jelentősen bővült, „oldalbordáink” kaptak pártoló tagi státuszt. Pont azért, hogy őket is és az egész családot bevonjuk. Eddig is rengeteg családi programot szerveztünk, de most még inkább erre helyezzük a hangsúlyt.
:: Hogy zajlik az élet egyesületben? Határozott vezető hírében állsz (én személyesen is alátámasztom), de kell egyáltalán „vezetni” ezt a csapatot? Vagy működik a „közös akarat…”?
– Kis „ráhatással” a közös akarat érvényesül. Ahhoz, hogy a dolgok működjenek kell valami katalizátor, talán ez az én szerepem. Remélem mindenki belátta, hogy az általam befektetett munka eredményeket szül, így kicsit nagyobb szeletet kapok a „beleszólási tortából”. Természetesen a fő csapásirány a taggyűléseken meghatározásra kerül, de a megvalósításnál már van döntési szabadságom. Persze, ahhoz, hogy a dolgok ilyen gördülékenyen menjenek, ahhoz ilyen csapatszellem kell. Azt gondolom, hogy ez a fő erősségünk.
:: Mesélj egy kicsit az egyesületről. Fontosabb feladatok, kitűzött célok, közreműködések a helyi és az országos vízi életben…
– Évekkel ezelőtt a cél az volt, hogy a saját szabadidőnket kicsit „feltúrbózzuk”. Ezt sikerült is elérni, de evés közben megjött az étvágy. Idéntől 52 tagunk válogathat a fentemlített programjaink közül.
Kiemelném a szemétszedést, amelyen a Felső Rába-parti Turisztikai Régió égisze alatt a kezdetektől részt veszünk. Tavaly és tavalyelőtt vendéglátó/házigazdaként is közreműködtünk. Emellett rengeteg versenyen veszünk részt. 2011-ben és 2012-ben is indultunk az Magyar Vízitúra Bajnokságon. Első évben kenu négyesben arany, és tavaly kenu hármasban ezüst érmet szereztünk. A Kormorán Kenu Egyesülettel közösen rendezzük a RábaLapátolást, amely része a versenysorozatnak. A csehországi Krumlov Maratonon is sikeresen szereplünk, eddig két ezüst, egy negyedik és egy ötödik helyet sikerült elcsípnünk az erős nemzetközi mezőnyben.
A Régió Hagyományőrző, Kulturális és Sportegyesülettel közösen, saját ötletünket megvalósítva negyedszerre rendeztünk Kenus-íjász Versenyt, amelyen tavaly már békaemberek is részt vettek. 🙂
2008-tól minden évben a Savaria Történelmi Karnevál keretein belül gyerekeket kenuztatunk a Gyöngyös-patakon, ahol évenként több száz gyerkőc ismerkedhet meg a kenuzással. Számtalan túrát szervezünk, igyekszünk minél több helyre eljutni.
Távlati célunk, hogy minél több gyereket sikerüljön „megnyerni a vízitúrázásnak”. A kibővített ifjúsági tagozatunk is ezt szolgálja. Reménykedünk benne, és persze teszünk is érte, hogy megfelelő utánpótlásról gondoskodjunk.
:: És hogyan tovább? Vannak-e megálmodott céljaid, amelyek felé terelgeted a WeKinget, vagy élvezitek az eddigi munka gyümölcsét és emellett a jelenlegi feladatokra koncentráltok?
– Természetesen vannak terveink, amiket szeretnénk a jövőben megvalósítani. Vannak egyszerűbb és vannak sokkal merészebb céljaink is. Azt szerencsére elmondhatom, hogy a fejlődés töretlen, minden évben sikerül a fontos dolgos tekintetében előrelépnünk. Nem ülünk a babérjainkon 2013-ban is számtalan szép emléket igyekszünk mint magunknak, mint a programokban velünk tartóknak szerezni. Reményeim szerint számtalan sportsiker és kellemes vízitúra élmény szerepel majd a 2013-as esztendő éves beszámolójában.
:: Ha egy mondatba kellene összefoglalni, hogyan foglalnád össze a Te vízi életedet?
– Azt gondolom kellőképp mozgalmas, a feleségem szerint túlzottan is az.
Köszönjük!